A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
31 gában: lemondok arról, hogy feleségem legyen, és várok. A jóisten pedig azt gondolja az égben; itt kínlódik megint két ember. Ahelyett, hogy egészen boldogan élnének egymással akaratom szerint, gátat vetnek kegyelmeim elé, nyakatekert elgondolásukkal...- Én azt gondoltam, hogy mivel az emberek már nem hisznek abban, hogy a megtartóztatás lehetséges, jó példát kell nekik adnunk.- Ezt ránk, hajadonokra kell bíznia. A mi feladatunk, hogy példát adjunk a világnak a szűzi életre. Más időkben, amikor az emberek még jobban vágyakoztak'a gyermekek után és rendszerint sok gyermek volt a családokban, küldetést jelenthetett egy ilyen megtartóztató házasélet. Ma azonban más feladat vár a házasokra - főleg, ha a felsőbb körökhöz tartoznak. Ebben a faluban senki sem fogja azt mondani: a doktor és felesége szűzi, megtartóztató életet élnek, mi is követni fogjuk őket. Hanem inkább majd azt mondják: nézzétek, ők is tudják, hogyan lehet elkerülni a gyermekeket. Tőlünk azonban elvárják, hogy elfogadjuk a gyermekeket és kínlódjunk velük. Ez pedig kiöli az orvosba vetett hitet, rosszá teszi azt, amit Önök jó szándékkal cselekszenek. Debocsássonmeg nekem, hogy így prédikálok Önnek, azonban úgy beszélek, amint gondolkodom. Most már mennem kell, hogy utánanézzek a várandós anyáknak.- Hány van belőlük jelenleg?- Kettő. Egyik az első gyermekkel, a másik a tizenegyedikkel. Róluk majd beszélek Önnek egy másik alkalommal. Mindkettőnek regényes az élete. Egy másik alkalommal félórát töltöttünk együtt, és az anyai fájdalmakról és örömökről beszéltünk. Ahogy azokat az élet magával hozza. Akkor változtatta meg felfogását a doktomé. Hazafelé menet bement a templomba és hosszú ideig mozdulatlanul térdelt és gondolkozott ;az Istenanya oltára előtt. (Mindezt a doktornő mesélte el nekem később.) Amikor megkondult az esti harangszó az Úrangyalára, nagy, tündöklő fény árasztotta el a még mindig imádkozó fiatalasz- szony nemes lelkét. "íme az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint" - szólt Mária. Én is az Úr hűséges szolgáló leánya leszek azáltal, hogy teljesítem házastársi kötelességemet, amint annak idején az oltár előtt megfogadtam és Istennek esküvel megígértem. Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied, Uram, amely jelenleg férjem akaratában nyilvánul meg számomra mindabban, ami helyes és jó. Nagy, erős vágy támadt lelkében a gyermek után... Belátta, hogy mi a helyes. A következő nyáron, éppen János napkor érkezett meg a kis Jancsi a doktorék házába.
