A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-04-01 / 4. szám

9

jelentette a híveknek Krisztust, az igaz világosságot. Minden mise alatt legalább két viaszgyertya ég az oltáron; emlékeztet bennünket Krisztusra, az O áldozatos szeretetére, mellyel mintegy önmagát fölemésztve, Istennek áldozatul ajánlja föl magát. A Szentség előtt éjjel-nappal égő öröklámpa jelenti a szeretet lángját, mely kell hogy a mi szívünket is szeretetre gyullassza; jelenti imádásunkat is. A nagy húsvéti gye rty a jelképe az értünk kereszthalált halt és a föltámadásban megdicsőült Krisztusnak. Kereszteléskor keresztszülőnk kezébe vette helyettünk az égő gyertyát, mint a hit jeliképét, melynek egész életünkön át kell kísérnie bennünket. Erre a keresztelési gyertyára emlékeztetett bennünket a szépen feldíszített égő gyertya, mellyel először járultunk az Úr oltárához. A Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén megszentelt gyertya egyrészt szen- telmény, melyre az Egyház imája kéri, hogy testünk és lelkünk javára szolgáljon; másrészt jelkép is, mely a szeretet tüzét juttatja eszünkbe. Kíséri azt az Egyház imája, hogy akik azt a gyertyát használjuk, "a Szentlélek kegyelme által megvilágosítva és kioktatva Istent igazán megismerhessük és Ot hűséges szeretettel szeressük".

Értjük már azt is, miért gyújtunk meg az éjféli misén minden rendelkezésünkre álló gyertyát és lámpát, és miért gyújtunk lámpát vagy mécsest szeretteink sírján. Jelezzük ezzel a hitet, mely őket vezette a sírig, és mely bennünket az örök élet és viszontlátás reményével vigasztal.

Mily sokféle értelme van tehát a vallási életünkben oly sokszor használt gyertyának, lámpának! Mind, mind képes valami üdvös gondolatot kelteni szívünkben. Értsük meg ezt, főleg Sz. Pál intelmét: "Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le tehát a sötétség tetteit, és öltsük magunkra a vi 1 ágos s ág fegyvereit". (Róm. 13.12.)

CEYLON. • A kormány elhatározta, hogy 1965 május 30-tól kezdve nem újítja meg többé a külföldi hithirdetők és nővérek tartózkodási engedélyét. Ez a lépés az utolsó az immár hét év óta tartó,tervszerűen végzett hadjáratban a kereszténység ellen. Gyakorlatilag a misszióstevékenység végét jelenti. Az eddigi legkeményebb csapás a magániskolák^lla- mosítása" volt 1960-ban. 700-nál több katolikus iskola esett áldozatul. Megmaradt ugyan 42 közép- és felsőfokú iskola, de ezek sorsa is meg van pecsételve, mert nem szabad sem tandíjat szedniük, sem önkéntes adományokat gyűjteniük. Mindez a "buddhizmus védelmének" az örve alatt történik, valójában azonban egyszerűen az uralomra jutott szélső- baloldali színezetű "szabadságpártnak" politikai bosszúja amiatt, merta katolikusok a választáskor nem sorakoztak fel a párt mögé.