A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
3 kát, hogy szívünk bánatában és akaratunk jobbulási elhatározásánát érkezik a gyóntató fülébe? A gyermekkorban betanult ima-formák nem azért vannak, hogy figyelem nélkül is tudjunk imádkozni, hanem azért, hogy segítsenek és vezessék figyelmünket az összeszedett imára. ■l—ra elmélkedő imádságot sürget az egyházi szónok, nem * jut-e mindjárt eszünkbe Keresztes Sz. János és Avilai Sz. Teréz mély misztikája, melytől oly távol érezzük magunkat! Nem mentegetőzünk-e mindjárt, hogy az csak a választott szenteknek való? Nem minden asszony kiváló szakácsnő, mégis a legtöbb tud főzni, - nem minden férfi világbajnok a távfutásban, mégis mindenki neki tud iramodni, ha akar. A magunk képessége szerint elmélkedni Isten üzenetéről, a magunk feladatáról a magunk módján, ez az elmélkedő imádság lényege. I mádságoslelkületrelegjobban a szentmisén való lehető ’legtökéletesebb rész vétel tanít meg bennünket. A mise az imádság világa. Halljuk Isten szavát, az Evangéliumot. A Leckékben az apostolok tanítását. A könyörgések Istenhez emelik kérésünket. Krisztus lép elénk: vállán a kereszttel. Magát Istennek áldozza, élete imádja, elfogadja, betölti Isten akaratát. Minket, akik imával hozzákapcsolódunk, magával emel a keresztre és a keresztről a mennyei Atya karjaiba. Almikor a kenyeret és bort felajánljuk, életünk verejtékes mun- ' * káját és annak gyümölcsét tesszük Isten Oltárára. Felajánljuk magunkat neki s mikor az Átváltozás pillanata érkezik, kenyerünk és borunk átlényegül Krisztus Testévé és Vérévé. Ez a Test és Vér eledelünk az áldozásban; milyen teljes a kapcsolat Isten és ember között! A Szentmisén valórészvétel, ha minden részletre kiterjed figyelmünk s ha imádságos lélekkel követjük minden mozzanatát, egész életünket Istennek tetsző, imádságos, miséző életté neveli. Nemcsakatemplom lesz Isten háza, de az egész föld, bármely pontján éljünk. Nemcsak az Oltáron áll az oltárszekrény Krisztust őrizve, de szívünkben is lakást vesz Krisztus kegyelme és éltet bennünket szívünk oltáráról. "Ha érzed, hogy lel ki ismereted megmozdult, állj meg habozás nélkül. A lel kiismeret iránytű, mely megremeg és jelez, ha elveszítetted a helyes irányt". (Lavedan)
