A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
7 junkkal ott tanyáztunk Betlehem közelében. Négyen voltunk a nyájjal, Lévi - Isten nyugosztalja - Gábor és a kis Áron, aki akkor még csak tíz év körüli bojtárfiúcska volt és jómagam. Mivel akkor is oly sok fenevad pusztította a nyájat, mint manapság, minden éjszaka felváltva őrt álltunk.- Éppen rajtam volt a sor, s botomra támaszkodva állok a túzbe bámulva, mikor valami neszt hallok magam mögött. Azt hittem, valami farkas vagy más vadállat lopódzott mögém, s marokra fogva botomat, hirtelen hátrafordulok. De uramfia, olyat látok, hogy majd összeroskadtam félelmemben. Pedig a farkastól én sose ijedtem meg, nemegyszer álltunk szemtől szemben. Most azonban sokkal nagyobb veszélyben éreztem magamat. Egy fenséges angyal állt vagy kőhajításra tőlem, néhány embermagasságnyira a nyáj felett, mintha csak a szilárd földön állna. Azt hittem, meghalok abban a pillanatban, hiszen azt mondják, akinek az Isten angyala megjelenik, az meghal. Ahogy így a félelemtől megdermedve állok, észreveszem, hogy mindjobban erősödő fény veszi körül az angyalt. A fényre társaim is felébredtek, de rajtuk is úgy erőt vett a félelem, hogy fel sem tudtak állni, csak úgy félkarjukra támaszkodva meredtek az angyalra. Akkorra a fény már az egész nyájat beragyogta, mintha csak fényes nappal lenne. És csodálatos, a bárányok mégsem ébredtek fel.- Az angyal látta, hogy a félelemtől moccanni sem merünk, s azért kedves hangon bátorítani kezdett minket:- Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában, 0 a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.- Alighogy ezt kimondta, az angyalok mennyei seregének megszámlálhatatlan sokasága vette körül az angyalt. Ily gyönyörűséges látványban azt hiszem csak a mennyországban lesz részem. Angyal volt mindenfelé, amerre csak a szem ellátott. S gyönyörű szép hangon dicséretet zengtek Istennek: "Dicsőség a magasságban Istennek, És békesség a földön a jóakaraté embereknek".- S mielőtt még felocsúdtunk volna bámulatunkból, az angyalok oly hirtelen, ahogy itt termettek, egy szempillantás alatt eltűntek, s ismét körülvett minket az éj sötétje, csak a csillagszemek világítottak az égbolton, és tüzünk fel-felcsapó lángja világította meg csodálkozó arcunkat. A kis Áron szólalt meg először:- Ébren vagyok, vagy csak álom volt az egész?
