A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

29

Az új apostolok főfeladata ugyanis az, hogy a katolikus hit iránt érdeklődő felnőttek oktatásával foglalkozzanak, legyenek azok áttérők, vagy hitükben alaposabb kiképzést igénylő katolikusok. Évente egy-egy hittanár átlagban 50 áttérőt képez ki, és 150 felnőtt katolikust oktat. Ez azonban munkájuknak csak egyik részét képezi. Ok foglalkoznak a jegyesek oktatásával, és őkképzik ki a mise magyarázatával és az imák s énekek vezetésével megbízott világiakat is. A házasságrendezéssel kapcsolatos iratok kitöltése is rájuk vár, és az ő feladatuk a családlátogatás és az egyházközségi egyesületek és társadalmi összejövetelek megszervezése. Könnyen el lehet képzelni, hogy mindez mennyi munkával jár. "Mikor reggel felébredek, nem azon töröm a fejemet, hogy mit tegyek ma - mondja az e- gyik világi hittanár - hanem inkább az okoz gondot, hogy a tömérdek rám váró munka közül melyiket részesítsem előnyben?"

Azt hinné az ember, hogy egy ilyen nagy követelményeket támasztó munkára nemigen akad jelentkező. Nos, éppen ennek az ellenkezője a helyzet. Amikor néhány éve a Time folyóirat egy cikkben ismertette az új kezdeményezést, mindjárt vagy 700-an jelentkeztek a tanfolyam elvégzésére. Ezeket azonban nagyon alapos felvételi vizsgának vetették alá, s végül mindössze csak 12-t fogadtak el közülük. Jelenleg évi 20-ra korlátozzák a tanfolyam hallgatóinak számát, de tervbe vették ennek 35-re való felemelését. Ma már az Egyesült Államok 23 egyházmegyéjének 103 egyházközségében működnek világi hittanárok. Néhány közülük az egyházmegye szolgálatában van, mások pedig egyetemeken tanítanak. Főmunkaterületük azonban az egyházközség marad. Nem mindenütt étnek el rendkívüli eredményeket, általában azonban a plébánosok nagyon meg vannak elégedve munkájukkal.

Kiképzésükkel kapcsolatban egy figyelemreméltó adat; amikor a kereszténység egysége került sorra, a kiképző egyetemi tanárok között 12 különféle protestáns felekezethez tartozó tanár és egy zsidó rabbi is szerepelt. Ezek feladata volt, hogy saját felekezetűk tanítását ismertessék velük. Értelmi kiképzésük ideje alatt a környező egyházközségekben gyakorlati munkára is mindjárt alkalmat adnak nekik. Feltúnő az ellentét a közönséges egyetemisták és a tanfolyam végzőinek igényei között. Ez utóbbiak sokkal igényesebbek tanáraik iránt, és szinte azt mondják nekik: "Add tehetséged legjavát, és ne vesztegesd az időmet, mert nagyon rövid idő áll csak rendelkezésemre és minden pillanat aranyat ér! " A tanfolyamot elvégzők 90 %-akitart munkahelyén még akkor is, ha időnként kiábrándító tapasztalatokban van részük.

I