A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

27

ártanak. Egy a "szellemtől jött szó" nem egyszer akadályozta meg a hithirdetést reménytkeltő helyeken. Vallási életük gyakorlata kimerül a "pái-pái"-ban, ünnepélyes alkalmakkor népi opera, vagy bábszínház játékból a pártfogó tiszteletére. Vallási vágyaik nem terjednek túl a földi jólét, egészség, vagyon, gyermekáldás, békesség igényén.

A "pái-pái" rendszerint a holdhó 1-énés 15-én az esti étkezés előtt van. Egy lócára kiteszik az ajtó elé az utcára - vagy a pagoda elé - a húst, rizst, különböző fogásokat és italokat. Az asszonyok és gyermekek tömjénpálcikákat szúrnak mindegyikbe, felajánlják a jó és rossz szellemeknek és őseiknek, akiket kérlelni vagy engesztelni akarnak. "Papírpénzt" égetnek (nem az érvényes bankjegyeket!), 2-3 csésze rizspálinkát öntenek rá és úgy képzelik, hogy ezzel megvendégelték a szellemeket. Az ősöknek nem kell éhezniük. Ha nem tennék ezt, akkor azok nagy ínségben volnának. És magukra is átkot vonnának. A népnek nem kell bizonyítanunk a szellemek és a túlvilág létezését. Magától értetődik, hogy van. A babonaságot leginkább a nők végzik, de a férfiak megkövetelik ezt tőlük, és ha kell segítenek is abban.

A szellemidézők nem mindig csalók. Néha tekintélyes, jó állású emberek, állami hivatalnokok stb. Gyakran ők maguk is hiszik, hogy a szellem közlekedik velük, - és ők közérdekű jótettet végeznek, segítenek a nép lelki nehézségein. Például amikor a szellem nevében a torzsalkodó családban békét teremtenek. De mégis a leggyakoribb az érdek, a haszon, és hogy személyes befolyásukat növeljék. Nem ritkán üzleti kapcsolatuk van a gyógyszerésszel, akihez utasítják klienseiket. Egy katekistám apja, aki patikus volt, így szerzett jó megélhetést a szellemidéző segítségével, aki viszont százalékot kapott a gyógyszerész hasznából.

MAGYARORSZÁG. - Szentelések. ° Az iskolaév végén, az ország szemináriumaiban összesen 13 (tizenhárom!) szerpapot szenteltek áldozópappá. Bizonyosan megjelentek a külföldre küldött sajtótermékekben beszámolók a "szentelésekről", "újmisés ünnepségekről", amelyekből a felszínes olvasó arra a következtetésre juthat, hogy: nem is igaz az, hogy a magyar kommunista kormány elfojtja az Egyház életét... Nos? I3új pap egyetlenegy püspökségben is nagyon szegényes utánpótlás volna. Országos viszonylatban annyit jelent, hogy még az elhunyt papok helyébe se fog mindenütt új erő lépni!