A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
12 az első Kommunist Néhány kommunista belevetette a köztudatba a szólamot: "jézus volt az első kommunista", és azóta sok értelmesnek látszó egyén ismétli ezt az ostobaságot. Nemde a gazdagok és jóllakottak ellen beszélt? - mondják. Nemde dicsérte a szegényeket és a nélkülözőket? Nemde egyszerű proletárokkal vette körül magát? Nemde villámokat szórt a papokra, akiknek gyűlölete végül is a halálba vitte? Nemde elsősorban a kis-emberekkel törődött? Nemde igazi kommunista közösségben élt együtt tanítványaival? 'Nagyon szép" - mondtam egyszer az egyik ilyen értelmes bolondnak, amikor ezeket hajtogatta előttem. "De engedje meg, hogy meg- toldjam mindezt néhány kérdéssel. Tanította 0 azt is, hogy a vallás ópium? Hogy Isten azért találta fel a középosztályt és a gazdagokat, hogy általuk elnyomja a proletárokat? Hogy egyedül a földi élet számít, mert elvégre is ez az egyetlen élet? Hogy az emberiség végső célja egy új államforma kialakítása, s ezt azzal kell kezdenünk, hogy a jelenlegi uralkodókat megöljük, vagy megkínozzuk a börtönökben és agymosást végezzünk náluk? Hogy az erkölcsök a középosztály és a gazdagok találmánya? Hogy egyedül a proletárok számítanak? Hogy egyetlen emberi élet sem ér semmit sem az állam előtt? Anyagimá- dást tanított Jézus Krisztus, dialektikusán, vagy másképpen? Értelmetlennek, vagy reakciós viselkedésnek tekintette a templomba járást? És végül azt parancsolta tanítványainak, hogy erőszakkal kényszerítsék az embereket elgondolásának*elfogadására, és az ellenkezőket intézzék el a titkos rendőrség segítségével?" Ehhez még hozzáadhatjuk, hogy egyedül Jézusnak lett volna joga ilyen rendelkezést adnia, amelyhez egyetlen emberi hatalom hordozója, vagy bitorlója sem jogosult. Olsten, Isten pedig, aki egyedüljogosult a parancsuralomra, tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. A szólás, hogy "jézus Krisztus volt az első kommunista" a képmutatás netovábbja. De ha igaz volna, ugyancsak gratulálhatnánk a kommunistáknak, hogy vezetőik milyen pompásan követték az "első kommunistát": Milyen kedves volt Marx embertársaihoz, milyen alázatos és őszinte lelkületű volt Lenin, mennyire szerette Sztálin az igazságot, és mily kész volt a megbocsátásra, milyen szelídKrus- csev, és mindnyájan mily mélyen vallásosak! (Louis de Wohl)
