A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
7 Az ember személy: szabad akarattal megáldott, értelemmel felruházott oszthatatlan, megismételhetetlen személy (persona).Nincs ebben hozzánk hasonló jelenség széles e világon! Az egész minden- ségben csak mi emberek vagyunk személyek. A fának nincs személyisége, se a birkának, se a majomnak. Az ember személy. Es éppen ebben hasonlítunk valamelyest Istenhez. Isten képmása vagyunk, - mondja a Szentírás. Ám az "én" (-személy) mégnem azonos azzal, ami az enyém, de nem az én maga. Pl. azt mondjuk; az én kalapom, az én házam, az én emlékező tehetségem. Ami az enyém, tovább adhatom, megoszthatom, elveszthetem, újra megszerezhetem. Az én-t azonban nem tudjuk kölcsönbe adni, se két részre osztani, megfelezni. Nem nehéz belátni, melyik a fontosabb bennünk: az én-e vagy az, ami az enyém. Mert nagy különbség van a kettő között. Ami csak az enyém, nem képzelhető az "én" nélkül. Az "én" viszont nem szükségképpen áll vagy bukik azzal, ami nem az "én" maga, csak övé; pl. szépség, tudás, ház, egészség, stb. Akkor szeretjük igazán a másikat, amikor nem annyira a másik pénzét, takaros alakját, csinos ruháját, szeretjük, mint inkább az illetőt magát. S mert őt magát akarjuk; szeretjük, becsüljük azt is, ami az övé. S szeretjük akkor is, ha változik benne az, ami nem ő, csak az övé. Csak kevesen képesek erre a tiszta, nemes, önzetlen szeretetre! Pedig csak az ilyen szeretet mély és maradandó. Nem függ holmi külsőségektől, könnyen változó körülmények szeszélyeitől. Egyedül az ilyen szeretet fogja kielégíteni a szív titkos vágyait. "Mert csak azt szeretni, ami elomló, múlandó alak; nemes lelkek- nek kínosan kevés". (Cyrano de Bergerac.) Paul Claudel csodálatosan szép drámájában, "A Selyemcipő"-ben, így imádkozik a kalózhajó árbocához kötözött jezsuita a bún lejtőjére tévedt húga üdvösségéért: "Töltsd be ezt a két szerelmest olyan vágyódással, hogy a mindennap forgatagában nem tudván egymást megpillantani, ősi szépségben táruljon ki bennük lelkűk lényege, úgy ahogy Isten gondolta őket széttéphetetlen kapcsolatban". Az igaz szeretetben éppen ezt a lényeget adják egymásnak a szerelmesek az öntudatos beleegyezés szent ígéretével. S ezért, míg meg nem halnak, ha tetszik, ha nem, azt amit egymásnak adtak, nem
