A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
5 A Te fényességedben látjuk a fényt a te Szeretetedben szeretünk Téged, szeretjük egymást és a Te szeretetedben szeretjük Szereteted minden alkotását. Vagy ha nem Benned, nem a Te szeretetedben szeretjük, még nem szeretjük, még nem igazán szeretjük... Ezért mondhatta Szent Ágoston is: "A barátság csak akkor valódi, ha az egymáshoz ragaszkodókat te kapcsolod egybe azzal a szeretettel, amely kiöntetett szívünkben a Szentlélek által". Az emberi szív, akárcsak a szem, magában hideg és vak. A Szeretet fényessége éleszti igazán. A szem csak akkor lát, ha világos, ha megvilágítja a fény. A szív is csak akkor tud szeretni, amikor az Örök Szeretet fényessége folyja körül. A fényesség nincs mindig adva. A Szeretet azonban öröktől fogva van. Isten már akkor szeretett bennünket, amikor még nem is voltunk. "Örök szeretettel "(Jer. 31, 3), "előbb" (1 Ján. 4,10) mondja az írás. Egyszóval: az emberi szív azért képes a szeretetre, mert ő maga is a szeretet tárgya; Isten nagy, tiszta, örök szeretetének dédelgetett választottja... "Mert csak azt szeretni, ami elomló, múlandó alak: nemes telkeknek kínosan kevés". (Cyrano de Bergerac.) Mit szeretünk tulajdonképpen, amikor szeretünk? A szerelmesek rögtön ráfelelnének: egymást! Azaz a másikat; a fiú a leányt, a leány a fiút. Ember az embert. (Most csak a szeretet igazi formájáról: az emberek közt, ember és Isten közt, lesz szó.) / Álljunk csak meg egy pillanatra! A dolog nem is olyan egyszerű, mint talán első tekintetre látszik. Mit szeretnek egymásban a szerelmesek! A fiú szereti a leányt, mert helyes. Szereti szép arcáért, kellemes modoráért, csengő hangjáért. A leány meg egészen oda van a fiú bátor fellépéséért, örömmel hallgatja mély, bariton hangját, csodálja erejét, okos beszédét. Máskor meg a pénzbe, illatos ruhába, vagyonba szerelmesek. Azért vonzó, mert szépen jár; gavallér módon bőkezű, összkomfortos lakás, jó fizetés a hozomány. Sok esetben csak a test ingere, az érzékek kielégülése, a pillanat megismétlődő gyönyörűsége a szerelmeseket vonzó nagy mágnes. De vajon igazán a leányt magát szereti az a fiú, aki csak annak ha-
