A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
47- Ne bántsa semmi, hadd jöjjön hozzám. Zuhanva süllyedtem. Úgy látszik, a Föld Közepe akart mondani valamit. Minden eltűnt körülöttem és egyszerre szürkés köd-hányás tetején a föld Öreg Szellemét láttam, egy röggel a kezében.- Nos, emberke, hát nem vagy megelégedve az öreg földdel?- Van is, megnincs is baj afölddel, ó! Föld Királya, rémüldöztem. Volna egy kérésem. Üss agyon, ha ostoba, de válaszolj, ha értelme van. Ma halálvölgy a föld! Mondd, Öreg Király, végünk van-e? Elkacagta magát. Penészes szakálla lobogott a nevetéstől.- Olyan vagy mint a többi! Hát nem tanultál semmit a könyvekből? Minek bújod azt a sok írást?- Tanultam bizony. És azt tanultam, hogy a földön mindig lakozott Rettenet - feleltem nekibátorodva. Azt is olvastam, hogy minden kor így szólt: ennél rosszabb már nem lehet.- És a mai időkről mi a véleményed, földlakó? - mordult az Öreg Király.- Csak az, ami mindenki véleménye: a régiek tévedtek, ilyen még nem volt és rosszabb nem lehet. Nagyot nevetett erre a föld Öreg Királya.- Gyere közelebb, mondta végre, messziről nem látsz semmit. Kezére néztem és láttam, hogy az a rög a kezében a föld kicsinyített képe. De réteges és minden nemzedék története rajta van. Amint ott álltam, kezdte leemelni egymásután az évek, századok és ezredek burlíát.- Hallgasd csak, biztatott. - Az első száz évnél ez hallatszott:- így még soha sem volt! Hej, régi szép idők! A második rétegnél ez hallatszott: - A régiek jobban éltek! Megbolondult a világ, vége mindennek! A harmadik rétegnél ez hallatszott: - Nincs közbiztonság, mindenki elveszik! A többit már nem számolhattam, mert szédült a fejem. Csak any- nyit vettem ki, hogy mindig a "legrosszabb" világot emlegették a korok. Mikor az Öreg Király látta, hogy már tántorgok a nagy zűrzavartól, kedvesen megsimogatott:- Emberke, mit szólsz ehhez?
