A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
40 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK TelefonfUIhe katolikusok... Új szellem az Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat egyik ülésén egy bíboros arra hívta fel a figyelmet, hogy katekizmusunknak legeslegelső kérdésére a válasz nem tökéletes, nem kielégítő. Erre a kérdésre ugyanis, hogy "Mi végett teremtett meg Isten minket?" - ezt a választ kapjuk: "isten arra a célra teremtett meg minket, hogy megismerjük, szeressük és szolgáljuk Ót ebben az életben, hogy egykor vele együtt örökké boldogok lehessünk". A bíboros szerint a helyes válasz ez volna: "isten arra a célra teremtett engem, hogy megismerjem Ót és felebarátomat is elsegítsem az Ó ismeretére, - hogy szeressem Ót és felebarátomat is elsegítsem az Ó szeretetére, - és hogy szolgáljam Ót felebarátaimban, hogy így felebarátom is, én magam is, egykor mindörökre boldogok lehessünk Istennel". A bíboros szavaira egy püspök a szomszédjához fordult és ezt mondta neki: "Végre egy felfogás, amely a "jézus és én"-féle lelkiség végének a kezdetét jelenti"! Mind a két főpásztor egy alapvető igazságot akar szemléltetni, amelyről sokan közülünk a gyakorlatban szinte egészen megfeledkeznek: aKrisztus-akartakeresztény élethez nem elég az, hogy elkerüljük a halálos bűnt és a szentségekhez járuljunk. Vagyis nem elég csak a saját megszentelődésünkre törekednünk. Az életszentség Isten szeretetében áll, de Isten-szeretetünk mértéke a felebarát iránt való szeretetünk! Sz. János szerint az Isten-szeretet a felebarát sze- retetének gyakorlása nélkül hazugság, önmagunk félrevezetése. Egy katolikus mozgalmi szervező kissé eredeti, de igen kifejező módon iparkodott megértetni hallgatóival ezt az igazságot: "Pont elegünk van már azokból a "telefonfülke katolikusokból", akik bezárkóznak fülkéjükbe, amelyben csak egy közvetlen vonalat tartanak fenn Istennel, de szigorúan elzárkóznak a világtól és nem tudnak kapcsolatot teremteni felebarátjaikkal... "
