A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
37 Béky Gellert S.J., Japán tfttn eh ti tytária 3. A kabei nagy híd alatt szélesen, komótosanfolyik a víz. A vízparton Kur oda háza. Este a földszinti szobában mindig ég a villany. Akkor is, ha senki sincs ott. Sokszor mentem már arra sötétben; a villany égett, de nem láttam senkit. Az ablakon, az ajtón át az útra is kilátszott a telefon. Körülötte a szokott rendetlenségben papírok, kancsók, festékes csöbrök, festmények, cégérek. Beljebb, a kri- zantémos lány irányában Kuroda szobája a zongorával, furcsa székekkel, sok cifra portékával. Valahol talán egy Mária-kép várja, hogy felemeljék, leporolják, rámába tegyék. Útmenti Mária... Az egyik polcon üresen ásít a fal. Azon volt valamikor az Akutagawa összes műveinek sárgult sorozata. Egyik-másik kötet hiányzott ugyan, de azért így is volt több tíz kötetnél. Akutagawa híres japán író. 36 éves korában lett öngyilkos. Kuroda a halott özvegyétől kapta a sorozatot. Nem akartam elfogadni, de rám erőltette ott, mások előtt, azon a glóriás, kyriés estén. Akutagawa erősen forgatta a Szentírást, de csak morzsákat csipegetett belőle. Nem lett hívővé. Kuroda is csak morzsákat kapott a szent könyvek olvasásából, de a környezet, a pogányság azt is megirigyelte. Egészséges ember nem tudja éhségét morzsákkal csillapítani. Nincs kenyérízük a kenyérmorzsáknak, ha lassan esszük, akármennyit együnk is belőlük. Kur ódának azonban ízlett %y is. Morzsákban nyelte az igazságot; ám igaz, hamisítatlan morzsák voltak, amiket kusza elmével, gyors szemekkel szedegetett össze. Hitt a morzsákban, hogy kenyérmorzsák és örült nekik. Hálásabb volt értük, mint akár a kiskutyák, amelyek az úri gyerekek asztaláról lehullott morzsák után futkároznak ártatlan j ókedvükben.
