A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-10-01 / 10. szám

33

A lőcsfalvibakterház, mely egyúttal állomásnak is szolgált, új lakót kapott. A MÁV vezetősége Kenyeres Boldizsárt helyezte a nyugdíjba ment öreg KrajnyákGábor helyébe. Észrevehető változás. Mert az öreg Krajnyák magános özvegy ember volt. Egyedül irányította az átmenő forgalmat, míg az új bakter, aki "állomás vezetőnek" hívta magát, fiatal családos ember volt. Városi ember. Ezeddig egy hajtás sarjadt a családi fán, az ifjabb Boldizsár, vagy ahogy becézték, a "Bódika". Bódika pedig, mint az afféle elkényeztetett városi gyerek felfelé hordta orra likait, csoda, hogy az eső bele nem potyogott. Bizony nagyon fel világosodott csemete volt, a többi falusi lurkóhoz viszonyítva, a lőcsfalvi pap iskolájában. Míg be nem törték a helybeli szokásokba, sok borsot tört az iskola vezetősége, többek közt a lőcsfalvi pap orra alá, amiért nem kerülhette el viselt dolgainak írásos megörökítését, ahogy ezt a szülőkkel való későbbe- ni társalgás alapján összeállította. A teljes helyzetjelentés emígyen zajlott le:

Az első héten nem sok idejük volt a gyerekekkel törődni, mert az új elrendezkedés minden idejüket és energiájukat igénybe vette. De utána kezdtek érdeklődni. Egy este Bódika hazajött az iskolából. Vacsora alatt kérdi tőle apja:- Hát hogy megy az iskola?- Fájni- Mi az, hogy fájn? Nem tudsz magyarul?- Oh, apus, van osztályunkban egy fiú, a Peti... Tudod, mit csinált? Tintát öntött a tanító bácsi asztalára, az meg belekönyökölt... hahahaha!- Borzasztó kölyök, - állapította meg az apa.

Másnap ismét kérdik. Most meg kiderült, hogy Peti leveli békát csempészett az előtte ülő ingenyakába, az még sikítozott, mire a tanító bácsi Petit jól elfenekelte...

Később a Peti csúnya szókat firkált a táblára a hittanóra előtt és