A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
31 vidnak hatalmas ivadékot támasztok..." (131.Zsolt. 12,17.) Ez mai nyelven annyit jelentett, hogy Dávid dinasztiája örökké uralkodni fog Izrael királyi trónján. Minden jel arra mutatott, hogy Dávid királyságának tartama örök lesz. Mert az íjgéretek nyomán indulva arra kell következtetnünk, hogy Isten halhatatlanná akarta tenni Dávid dinasztiáját. S ez nem is látszott lehetetlennek: az ígéretek beteljesedtek. Izrael békében élt, Jávé csakugyan megsegítette őket. Most ott lakik köztük a szent sátorban, amelyet még Mózes készített tiszteletére. Dávid az ő Fölkentje; sőt még városa is van: a Dávid-város, Jeruzsálem! / Dávid egész története arról tanúskodik, hogy Abrahám látomása nem a képzelet játéka volt. Mózes sem hiába áldozta életét a leendő nép üdvösségéért. Izrael most egészen mámoros a nemzeti öntudattól. Összes ellenségeit legyőzte. A Dávidellenes Saul halott s Dávidnak szerencsecsillaga egyre emelkedik. Soha nem volt ekkora az ígéret földje, mint éppen Dávid s később fia, Salamon alatt! Nagy-Izrael! S hogy az üdvösségből valóban semmi se hiányozzon, az atyák titokzatos Istene szent ígérettel fogadja Dávidnak; királyságod örökre megmarad színem előtt és trónod nem fog meginogni. (I. Sám. 8,10-12.) Vajon mit gondolt Dávid erről az ígéretről? Es mit gondolt arról a sejtelmes Valakiről, Aki az íjgéret szerint az ő nemzetségéből fog megszületni? A második és száztizedik zsoltárban olvashatjuk, mint vélekedett Dávid a Messiásról; az elsőben úgy beszélteti a szent király Istent a Messiásról, mint tulajdon Fiáról; Fiam vagy te, ma szültelek Téged (2. 7.) A száztizedik zsoltárban pedig ez áll: Mondá az Ur az én Uramnak: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad zsámolyává alázom valamennyi ellenségedet. (1-3.) Az evangélium ok megfejtették a talányt. Midőnaz Írástudók egyszer tőrbe akarták csalni az Úr Jézust, jól átgondolt keresztkérdéseikkel, Krisztus ellenük fordította tulajdon fegyverüket, amennyiben ezt a kérdést adta föl nekik; Hogyan állíthatjuk, hogy a Messiás Dávid fia? Hiszen Dávid maga mondja a Zsoltárok könyvében: "Mondá az Úr az én Uramnak, jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá alázom valamennyi ellenségedet. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?" (Lk. 20, 41-44.)
