A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
26 tálához, vagy aki nem természetfeletti szándékból áldozik, hanem csak azért, hogy másokat félrevezessen vallásosságának tettetésével. A pusztán csak lelki áldozás, amikor valaki bármely oknál fogva nem egyesülhet szentségileg is az Úr Jézussal, de egyesül Vele lelkileg, és így részesedik a szentáldozás számtalan kegyelmében is. A mind szentségi, mind lelki áldozás, amikor valaki természetfeletti szándékkal és a megszentelő kegyelem állapotában veszi magához az Oltáriszentséget. Az ilyen szentáldozásnak mindig van- nakkegyelmihatásai, még akkor is, ha valaki figyelmetlenül és lanyhán végzi. Ebben az esetben azonban a kegyelmi hatás oly sekély lehet, hogy még napi áldozok is megbotránkoztathatják környezetüket azzal, hogy napközben semmi jelét sem tanúsítják annak, hogy az Úr Jézussal találkoztak, és őt fogadták szívükbe aznap reggel. Talán súlyos bűnöket nem követnek el, de durvaságukkal, türelmetlenségükkel, illetlen beszédmódjukkal, szeretetlen viselkedésükkel elárulják, hogy egyénileg szinte semmivel sem járultak hozzá szentáldozásuk gyümölcsözővé tételéhez. Figyelmeztető jel ez számukra, hogy a szentségi áldozással kapcsolatban nagyobb gondot kell fordítaniuk a lelki előkészületre, azaz más szóval; a lelki áldozásra. Tévedés lenne ugyanis azt képzelnünk, hogy a lelki áldozásnak csak akkor van létjogosultsága, ha szentségileg képtelenek vagyunk az Ur Jézussal való egyesülésre. Társulnia kell annak mindig szentségi áldozásunkhoz is. Kik számára fontos a lelki áldozás? Másrészt viszont kétségtelen az is, hogy a pusztán csak lelki áldozásra is nagy gondot kell fordítanunk. Nagyon sokan csak ilyen módon járulhatnak mindennap szentáldozáshoz, azok pedig, akikreg- gel szentségileg is magukhoz vették az Úr Jézust, ezen a módon napközben ismét és ismét részesülhetnek a szentáldozás jelentős kegyelmeiben, tehát valójában: naponta többször is áldozhatnak. Különösennagy vigasztalásukra szolgálhat ez a betegeknek, a- kik otthon, vagy nem katolikus kórházban szenvednek, és így naponta nem részesülhetnek a szentségi szentáldozásban. Ugyanez vonatkozik azokra is, akiket háztartási, vagy hivatásbeli munkájuk tart vissza attól, hogy minden reggel elmenjenek a templomba. Nagy jelentőségű a lelki áldozás azok számára is, akiket érvénytelen házasságuk, vagy őket lebilincselő egyéb bűnös szokásuk
