A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
24 IDŐZZÜNK NAPONTA TÖBBSZÖR IS! Naponta akár többször is részesedhetünk az áldozás gyümölcseiben - még akkor is, ha nem tudunk elmenni a templomba. Az új egyházi előírások megengedik, hogy évente kétszer, karácsony és húsvét ünnepén, kétszer is megáldozhatnak azok, akik az éjféli misén is, és egy délelőtti misén is résztvesznek. Ezen kívül csak halálveszély esetén áldozhatnak általában a hívők kétszer ugyanaznap. Sokan megfeledkeznek azonban arról, hogy a szentségi szentáldozáson kívül, amelyre az előbbi előírások vonatkoznak, van az áldozásnak még egy módja; a lelki áldozás. Azok, akik hallottak erről, vagy élnek is vele, rendszerint csak egy szép imának tartják, amely emlékezetükbe idézi a szentáldozást, és kifejezi utána való vágyukat akkor, amikor elfoglaltságuk, vagy betegségük miatt nem tudnak elmenni a templomba, s ott szentáldozáshoz járulni. Pedig a lelki áldozás sokkal több ennél! A lelki áldozás hatása hasonló a vágykeresztség és a tökéletes bánat hatásához. Márpedig a vágykeresztség valóban részesít minket az istengyermekség nagy kegyelmében és eltörli lelkűnkről az eredeti búnt. A tökéletes bánat pedig már a gyónás előtt megtisztítja lelkünket a halálos bűnöktől. Mindkettő magában foglalja azonban a ke- resztség illetve a bűnbánat szentségének felvételére vonatkozó vágyat és őszinte elhatározást. Egyik sem részesít minket a szentség minden egyes hatásában. Csak a vízkeresztség nyom eltörölhetetlen jegyet lelkűnkbe és képesít a többi szentségek érvényes felvételére. Csak a szentségi gyónás törli el a bűnt a kevésbé tökéletes bánat e- setén, és általában csak ez teszi megengedetté (a szükség esetektől eltekintve) a szentségi szentáldozást. Kétségtelen, hogy a szentségi hatások is nagy jelentőségűek, de ki nem látná, hogy csak másodran- gúak, az elsőrendű hatások mellett, amelyeket viszont a vágykeresztség és a tökéletes bánat is létrehoz már lelkűnkben.
