A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
17 kiesdésével. Ezeken a határokon belül azonban nyugodtan élvezhetjük a legkülönbözőbb izekkel megáldott ételeket és italokat, amelyekkel Isten oly nagylelkűen megajándékozott bennünket. Hasonló a helyzet a fajfenntartással kapcsolatos vágyak esetében. Ezekfelsőbb rendeltetése is világos előttünk: az új emberéletek létrehívásában és a gyermekek felneveléséhez szükséges házastársi húség biztosításában segítenek minket. Mindebből ésszerűenkövetkezik, hogy a fajfenntartás vágyának kielégítése csak az Istentől tervezett házasság keretében megengedett. Mivel azonban Isten úgy alkotta meg az emberi szervezetet, hogy bőségesen ad módot a házaspárnak jogaik gyakorlására anélkül hogy annak következtében minden egyes alkalommal gyermekkel áldaná meg őket, nem követnek el bűnt, ha akkor is élnek jogaikkal, amikor tudják, hogy életkoruk, vagy egyéb természetes ok miatt ezzel csak egymás iránt érzettszeretetüket és hűségüket tanúsítják. Ez sokszor nemcsak joguk, hanem kötelességük is lehet, és nemcsak hogy nem bűnös, hanem kimondottan erényes, és Istennek tetsző cselekedet. MIKOR SZÜKSÉGES AZ ÖNURALOM? Tévedés lenne az eddig mondottakból azt a következtetést levonni, hogy a házastársaknak csak a bűnöket kell ezen a térenkerülniök, s egyébként mindig teljesen ösztöneik irányítására bízhatják magukat. Csak az állatokat vezetik mindig jó irányba ösztöneik, az embernek eszére kell hallgatnia, mielőtt vágyai kielégítését elhatározná. A házasélettel pedig elkerülhetetlenül velejárnak olyan körülmények, amelyek - hosszabb-rövidebb ideig - szükségessé teszik a megtartóztatást. A férfit esetleg hónapokig távol tartja családjától a munkája, vagy valamelyik házastárs betegsége miatt szükséges, vagy legalábbis kívánatos a megtartóztatás. Ugyancsak szükség van erre egy ideig a gyermek születése előtt és után. Ha pedig valaki házas- társától különválva él, vagy özvegyen marad, ugyanúgy meg kell tartóztatnia magát, mint házassága előtt. Ezenkívül még két erény is megkívánja időnként a megtartóztatást. Az egyik az önzetlen szeretet, amely élettársa boldoggá- tételére törekszik, és ezért kész saját vágyait is feláldozni. Kétségtelen, hogy a házastársi egyesülés a szeretet egyik megnyilvánulási módja, de ha erről valamilyen okból le kell mondani, száz más módon ki lehet még nyilvánítani egymás iránt való változatlan szeretetüket. A másik erény az okosság e rénye, amely bizonyos ese
