A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
12 Én Inkább a szabadba megyek A templom levegője fojtogató. A hívek rettenetesen hamisan énekelnek. A pap beszéde tele van közhelyekkel, elcsépelt igazságokkal, szólásokkal. A melletted ülő asszony megfázott és szipákol. A másikoldalon lévő férfi fokhagymát evett. Valaki állandóan izeg-mozog a padban. Másvalaki imákat suttog szüntelenül. Hogyan irányíthatja az ember ilyenkörülményekközött az Istenhez gondolatait és érzelmeit? Isten létezik, Isten jó, s az ember hálás neki, de semmi szükség sincs arra, hogy pont a templomban adjon hálát az ember. Másutt sokkal jobban imádkozhatunk. Például az erdőben, vagy a kertben, vagy egy gyönyörű tó mellett. Menjünk sétálni. Napsugár. Szabad levegő. Természet. Itt találja meg az ember az Istent. Ismersz-e valakit, aki így beszél? Nem ritka eset. Ne legyünk rosszmájúak, és ne kérdezzük meg tőle, hogy mikor tartotta legutóbb istentiszteletét a szabadban, vagy hogy valójában a golfpályára gondol, vagy horgászásra, vagy valami hasonlóra. Inkább engedjük meg, hogy a természet szépsége valóban a Teremtőre irányíthatja gondolatainkat. Senki sem tiltakozik az ellen, hogy valaki az erdőben, kertben vagy a tóparton sétáljon. De először a templomba kell mennie. Egy- általánnem számít, hogy mit szeretne jobban tenni. Egyedül az számít, hogy megtegye Isten akaratát. Nos, természetesen ez ellen ő tiltakozik. Ő keresztény, Ő olvasta az Újszövetséget. Jézus Krisztus a hegy tetején, a tóparton, csónakban ülve prédikált. Jézus Krisztus a szabad levegő mellett volt. Ez igaz. De Jézus prédikált a templomban is. Mégpedig rendszeresen. Amikor ötezer emberhez beszélt, a szabadban kellett, hogy tegye. A jeruzsálemi templomot kivéve, egy se tudta volna befogadni ezt a nagy tömeget. De amikor Jeruzsálemben volt, ott a templomban tanított. Az istentiszteletet angolul Divine Service-nek, Isten-szolgálatnak nevezik. Szolgálat! A lényeg tehát, hogy Istent szolgáljuk, nem pedig hogy kellemes és épületes érzéseket keltsünk magunkban. Egyet
