A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
46 tekintetünk most a hét domb fölött még messzebbre száll. Az északi szél kitakarította a könnyű párát a Tiberis völgyéből, így - mivel Budapesttel hasonlítjuk össze Róma látképét - Vác irányában a síkságból domború hátával kiemelkedő Soracte fehér szikláira figyelünk föl. Negyven kilométerről is jól látható nemcsak körvonala, hanem a sziklás oldalán árnyéknak ható gyér növényzete is. Zugló irányában a 2000 m fölé szökő Terminillo jelzi elsőnek karácsony körül, hogy a fiatalság már készítheti síléceit. 80 km távolságból üzen, hogy lankáin beköszöntött az igazi fehér tél, az a tél, amelyről Róma álmodni sem akar sohasem. Hiszen-hiszen szép volna, de bokáig érő hó megbénítaná a város életét, akár három napra is. Mátyásföld irányában Tivolit fedezzük fel. A keleti hegyek első láncsorának egyik völgykapujában fekszik magasan a lapály fölött és mögéje Rómától 80-100 km-re már a nagy hegyek világába lát el az ember. A Velino 2400 méteres és a Sirente 2350 méteres csúcsát jól ki lehet venni különösen a délutáni órákban, amikor a hófödte hegyhátakat és zord bérceket rózsaszínre szelídíti a lenyugvó nap tűzijátéka. Kispest irányában 20 km-re viszont az Albanói dombokat találjuk. Egyetlen szabályos krátergyűrűt alkot ez a dombsor. Róma felé néző lejtőjén apró városok ülnek, e városok között gomba módra szaporodnak a villatelepülések, a szőlőket gyümölcsösök tarkázzák. Itt szüretelik a világhíres Frascati borokat, itt isznak országos áldomást az őszibarack egészségére, ezek a dombok látják el Rómát földieperrel, ibolyával, karfiollal, ezekben a Castellókban még a karnevál is a régi. Róma idejár ki pihenni, szórakozni. A pápa is itt tölti a nyár legmelegebb heteit. Castelgandolfo ugyan az Albanói-tó fölött emelkedik, de tiszta időben szépen ide látszik a lejtőjén fölszaladó Via Appia valamennyi ívlámpája. Es a tenger? Rómától a tengerig nem láthat el az ember? De igen, ha fölmegy a Szent Péter bazilika kupolájának a tetejére. Onnan tiszta időben nyugat felé csakugyan fölfedezheti azt az aranyló ködöt, amely a tenger vonalát jelzi, de csak délután, amikor a nap már alacsonyabban jár. Az áttetsző pászma nem más mint a hullámokon játszó napfény. Az Albanói-dombok oldaláról délelőtt is jól lehet látni a tengert, a horizont alján az azúr szm bársonyosabb, mert az északi szél fodrozza az ég kékjén mélázó végtelen tükröt. De a tengerpart most még nem tartozik Rómához. 30-40 év múlva, aki majd Róma látképét akarja összefoglalni, valószínűleg Ostiával és a tengerparttal kezdi. Addigra elér odáig a város. Tehát így terül el a tenger és a nagy hegyek közti s ikon, a Tiberis egyik szeszélyes kanyarjában ez a város, amely a nyugati kultúrának
