A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

40

ÚTITÁRSUNK KASZAP ISTVÁN

PÜNKÖSD UTÁNI 13. VASÁRNAP -£a ki/enc ho, yagyon?

(Lk. 17,11-19.)

"Hálaadás. Legyen általános, katolikus. Necsak a mostani adományokra terjedjen ki, hanem minden jótéteményre, amelyet mi magunk, vagy hozzátartozóink az Úr bőkezűségéből élveztekvagy élvezni fognak. Szívünk most Jézus Szívébe olvadt, adjunk tehát most az 0 Szívével hálát. Köszönet Istennek a természet, a kegyelem, dicsőség e Szívből szüntelen áradó jótéteményeiért.

Vagy kezdhetjük a jótéteményeken, melyeket Szűz Mária a diadalmas, szenvedő, a küzdő Egyházra és mireánk árasztott, hálálkodva a lét, élet,hit, kegyelem és hivatás jótéteményeiért. "Gratias Deo super inenarrabili dono eius. Hála legyen Istennek az O kimondhatatlan ajándékaiért”. (2 Kor.9,15.)

Uram, Istenem, mennyire elhanyagolom legnagyobb kötelességemet, a hálát irántad! Úgy viselkedem, mintha nem is Te teremtettél volna engem. Mintha nem a Te jóvoltodból sütne a nap fölöttem, mintha nem Te adnál törvényt és rendet a mindenségbe.

Néha megszáll a rémület, mi volna, ha Te nem volnál, Uram, Istenem és az ilr feketén és mérhetetlenül ásítana, vagy még talán az se volna.

Agyam, elmém még a változót sem tudja megragadni, hogy tudna megállani oly borzalom közepén, amit e szavak jelentenek; "tír",