A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
30 illik bele a környezetébe. Virág a marhalegelőn; nem kerti, csak egyszerű vadvirág. A tehén válogatós; nem eszik meg akármilyen füvet. Sokat csak megszagol és otthagyja. Mégis az ilyen fű is, sokszor olyan sorsra jut, mint a többi; ha nem is eszik meg a tehenek, hát letapossák, ráfekszenek, összenyomják, bepiszkolják. Igen sokszor ez nem egy keresztény lélek sorsa a pogányság virágos rétjén. A jóhiszemű, vagy közömbös pogányok nem bántják ma már szántszándékkal a keresztényeket, csak éppen legázolják, sanyargatják, összenyomják, megfertőzik. Legázolják évszázados szokásaikkal, sanyargatják gúnyos kritikával, elcsúfítják rút erkölcsökkel. Hány katolikus keresztény esik áldozatul évről-évre a környezet mostohaságának, tisztátalan kísértéseinek, gátlást nem ismerő, jó és rossz közt különbséget nem igen tevő jóhiszemű ellenségnek! A mi barátunk is ilyen vadvirág a pogányság legelőjén. Tarka virágszőnyegek, gazok, füvek, csalánok között ténferegnek a 20. század szelíd "kultúrállatai" (bocsánat a kifejezésért, de ha az ember állati eredetében hiszünk, nem is olyan sértő szólásmód!), akikből már kihalt az erkölcsi érzék, vagy még fel sem ébredt talán. A Szentírás lovakhoz, öszvérekhez, általában oktalan állatokhoz hasonlítja az ilyeneket, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és bal, - azaz; a jó és rossz között. A világ egy roppant legelő; tele mindenféle vadvirággal; a kultúra, civilizáció, művészet, vallásos érzések rikító virágaival. Százféle fű, növény, virág burjánzik ott rendetlen összevisszaságban. Sokszor alig lehet megkülönböztetni a sok gazt az ehető füvektől. Ott keresnek eledelt, megnyugvást,kielégülést a civilizált emberállatok; ki-ki a maga ösztöne, politikai elve, erkölcsi álláspontja, vallásos meggyőződése szerint válogat a virágok, füvek között. Olyan a világ is, mint a fönt leírt folyóparti emeletes ház belseje: Mona Lisa, kereszt, Madonna, boros palack, rózsafüzér, címtáblák rendelésre s ki tudj a mi minden még, ami az égvilágon megtalálható. Ide gyűlnek, ki-ki a céljának megfelelően: a kommunista művész, a környék katolikusai, a teaház asszonya. A nagyok egy kis tereferére, üzletre, imádságra, agyerekek zeneórára, a fiatal férfinép éjszakára aludni. Kuroda - ez a mi barátunk neve - is ott alszik köztük, egy fedél alatt, hanem is egy gyékényen. Vajon őt is letapossák a legelő társak?
