A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

L

kellett karddal és csellel megszerezniük.

Mózes halála után Józsue vette át a nép vezetését. Józsue elsőrangúhadvezérnek bizonyult. De sem ő, sem a zsidó nép nagy történetírói nem a fegyverek erejének tudták be az ország meghódítását. A Szentírás "jávé háborúiról" beszél. És Isten neve ettől kezdve "Deus Sabaoth": a seregek Istene. Mert nélküle soha sem lett volna övék Kánaán földje, a tejjel-mézzel folyó ország. Ez Izrael szilárd meggyőződése és biztos hite: Isten hozta ki őket Egyiptomból és ugyancsak ez az Isten adta kezükbe ellenségeiket, akikkel meg kellett küzdeniük a megígért földért. "Nektek adtam ezt a földet, melyet nem ti műveltetek és a városokat, melyeket nem ti építettetek; a szőlőket és olajfákat, miket nem ültettetek". (Józsue 24.13.)

Az ország birtokbavétele nem ment egyszerre és súrlódás nélkül. A kisebb-nagyobb harcok, csete-paték bizony sok vérontással, kegyetlenkedéssel jártak. Hisz Izrael is csak korának gyermeke volt. Márpedig ismert dolog, mily kegyetlenek tudtak lenni az ókorban (akárcsak most is Ázsiában) a keleti harcosok.

Józsue honfoglaló harca inkább erőszakos beszivárgás volt Kánaán őslakói közé, semmint igazi hódítás és honfoglalás. Az egyes törzseknek maguknak kellett az elméletben szétosztott földet birtokba venniök.

f /

Élete végén két ízben is egybehívta Józsue, a zsidók Árpádja, a népet. Először Silóban, aztán Szikemben. Röviden elbeszélte nekik a nemzet történetét; kezdve Ábrahámon, Mózesen keresztül egész a legutóbbi eseményekig és megmutatta nekik, hogy mindezt Isten cselekedte. Ezért lelkűkre kötötte, hogy hűek legyenek Abrahám, Izsák és Jákob Istenéhez. Le is írta mindezt a törvény könyvébe, és emlékművet emelt az Istennel kötött ünnepélyes szövetség emlékezetére. (Józsue 24.)

A nagy honalapító halála után azonban újra meglazult az amúgy sem szilárd kötelék az egyes törzsek között. Ami azonban még ennél is nagyobb baj volt, a környező népek pogány istenei és vallása kezdte elnyomni Izrael egy isten-hitét. A zsidók nemcsak a földművelést és házépítést tanulták el a bennszülött őslakosságtól, hanemaz akkor nagyon divatos Bál istennel is összebarátkoztak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy kezdtek elpártolni atyáik Istenétől és megpróbálták őseik szigorú egyisten-hitét összeegyeztetni a pogány erkölcsökkel és a bálványimádással.

Minden jel arra mutatott, hogy Mózes és Józsue nagy műve végleg

26