A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

22

ilyen ima úgysem lehet Istennek tetsző.

Ezt a nehézséget többféleképpen küzdhetjük le. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a szóbeli imáknál nem szükséges minden egyes szó értelmét tudatos ítanunk, - ez szinte lehetetlen is lenne - hanem elég, ha az ima egyik, vagy másik szavának értelmén gondolkodunk ima közben. Sőt még ez sem okvetlenül szükséges, elég ha arra a szándékra gondolunk, amiért imádkozunk, vagy ha általában Istennél időznek gondolataink. A rózsafüzérnél pedig az egyes tizedek hittitkaira is gondolhatunk.

Mindezt elősegíthetjük, ha néha lassan, szavanként imádkozzuk el szokásos szóbeli imáinkat, s minden szó, vagy összefüggő szócsoport értelmén elgondolkozunk, mondjuk, egy lélegzetvételnyi ideig, vagy addig, míg az képes lefoglalni gondolatainkat, s utána ugyanígy teszünk a következő szóval. A rózsafüzér titkairól is elmélkedhetünk külön-külön, felhasználva ebben élénk képzeletünk segítségét is, ha megáldott ezzel az Isten.

Egy beteg asszony, akinek élete hátralévő részét teljesen az ágyban kellett töltenie, elhatározta, hogy mindennap elimádkozza kedvenc imáit. Össze is állította, hogy napközben, mikor, melyiket veszi sorra. Ott volt köztük a rózsafüzér is. Először sikerült is neki megvalósítani tervét, de egy idő múlva annyi imádságos gondolata támadt az imák egyes szavai nyomán, hogy mind kevesebbet és kevesebbet tudott csak elvégezni a kitűzött imák közül. Végül már az is ritkaságszámba ment, ha egy nap alatt sikerült befejeznie egyetlen Miatyánkot. Pedig minden idejét az imának szentelte.

Ne gondoljuk, hogy az ilyen ima kevesebbet ér, mintha naponta elimádkoznánk a fél imakönyvet. Sőt: sokkal többet ér. Hiszen maga az Úr Jézus buzdított minket; Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédü- kértnyernek meghallgatást. Ne utánozzátok őket. " (Mt. 6, 7.) A szavak célja csupán az, hogy segítsen Istenhez emelni lelkünket. Amint ezt elértük, időzzünk gondolatainkban és érzelmeinkben Istennél, s csak akkor folytassuk megint a szóbeli imát, ha megint szükségünk van segítségükre újabb gondolatok és érzelmek keltéséhez.

Emberi gyarlóságunkból következik, hogy még az eddigi tanácsok megtartása ellenére is időnként azon kapjuk magunkat, hogy ima közben elkalandozott a képzeletünk. Amint ezt észrevesszük, nyugodtan tereljük vissza azt az imához, s figyeljünk a szóbeli ima szavaira, míg valamelyik révén ismét Istenhez tudjuk emelni lelkünket.