A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
13 ISTEN ORSZÁGÁNAK SZOLGÁLATÁBAN FORMOZAN Egy formózai misszionárius levele 80 éves édesanyjához, melyben beszámol missziójáról. Statisztikai adatok az 1962. évi állapotot tüntetik fel. Munkatársak és apostoli leleményesség. Az újonnan felállított központban az egyik magyar Páter, aki a pekingi egyetemen a matematika-szakot elvégezte, számtan és angol nyelvi leckéket adott. Kölcsönkönyvtárt nyitott. Mozi, vetítettképek, bélyeggyújtés stb. vonzották az ifjúságot. Lassanként a diákok ellepték a kis fogadót. A diákok és tanítók révén út nyílt a szülőkhöz is. Ezzel megkezdődött a központ misszionálása. Néhány hónap múlva mint első misszionárius, a vidékre mentem, ahol Istennek még a nevét sem hallották soha. Kezdetben úgy néztek rám, mint egy más világból jött emberre. Errefelé nem járnak külföldiek. Berendeztem egy kis kápolnácskát a bennszülött - hangárszerű - ház egyik sarkában. Ott laktam magam is, meg a kisegítő fiúm. Krisztus tanúsága már lakásunk is a nép között. Kezdetben, bár még nem tudtunk sokat beszélni, mégis sokan jöttek nézelődni-kíváncsiságból - a hitoktató képeket és főként a hithirdető szakállát. Egy hónap múlva látva a sok népet, nagy és naív reménnyel hozzá akartam kezdeni a hitoktatáshoz. De szó szerint, mindnyájan otthagytak. Szívesen elbeszélgetnek és eljátszanak a misszióban, de vallásváltoztatásról szó sem lehet. Más eszközöket kell kitalálni... Beteggondozó (Dispensary)__ Beteggondozó felállításával próbáltam újra felvenni a kapcsolatot velük. Taiwanban sok orvos van. A japán uralom alatt a taiwani ifjúság előtt csak az orvosi pálya volt nyitva. A japán kormány más egyetemre nem engedte őket. De az orvosok, csak a kényelmes városi életet választják, vidéken alig lehet egy képzett orvost találni. De annál több a magánúton, látásból tanult felcser. Minden orvos meggazdagszik, az utóbbiakis. Annyi honoráriumot kér a pácienstől, amennyit akar, mindent megadnak neki. Szinte babonás pontossággal T
