A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
Cser László, S.J. 4d4m ebredeíe A ház ahol megbújunk véd, de foglyul is ejt. Lakószobánk olyan mintáz állatkert ketrecei; élettelen, bár mozgó árnyak tengik benne életüket. Asztal, ágy, székek és képek a falon... Szobám hiába állná ablakkal útját a külvilágnak. Nemcsak a szélroham hozza be finom porát, magam is behordom az élet porát. Ránktapadaz. Utazásaink emléke nemcsak bennünk rakódik le, mint korom a kéménybe, de a falakon, a szekrények tetején is. Az elmúlt évben egy barátom európai országokat járt. Bécsben találkozott rokonaival, akik, hogy megköszönjék "külföldi" nyaralta- tásukat, hazai képeket hoztak neki ajándékba. Az egyik kép állítólag a Balatonról készült. Régi kép, már itt-ott repedezett. De az ege olyan világosan tisztakék, mint Füred fölött. Bárányfelhőit széláramlat hajtja odafönt; nem mélázva bámészkodnak azok a vízre, hanem úgy lépdelnek a füredi dombok fölött, mint egy pulikutyától megriasztott birkanyáj. A víz nagy hullámokat ver, a hullámtarajok habosak. Ahol átfordulnak, ott szikrázó fehér vízpor szóródik a tiszta levegőbe. Barátom, aki tudta, mennyire szeretem a Balatont, megajándékozott a festménnyel. A kép alatt egy mexikói takarón tárgyak alusszák mozdulatlan álmukat. Arizonai utam emlékére a Grand Kanyonból noztam egy kis megkövesedett fatönköt. Azt mondják: ez a fa háromszáz évvel ezelőtt élt valaha a hegyeken. A föld vulkánikus dübörgése beszakította a hegyeket, leomlottak azok és az olvadó jég, a horpadásba ömlő tenger ellepte az erdőt. Am a föld mélye tovább dübörgött, most - százezer év múlva - újra fellökte a tengerfenéket. Ötezer láb magasról elrohant a tengervíz és szakadékos, köves alján ottmaradt az erdő. Hogy megváltozott! A tenger mélyén töltött ezredévek idején a víz behatolt a fatörzsekbe, kémiai vegyületei megőrizték a fatönkök formáját, de a cellákba hatolt vegyületek átkö ve sít ették a fákat. Egy darabjuk most takarómra került.
