A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
7 cikkkeretében még csak vázlatosan is feltűntetni az átalakulás okait, lépéseit, melyek önmagukban is igen sokrétűek, és amellett más és más módon nyilatkoztak meg különböző világrészek különféle népeinél. Csupán egy nagyon szembetűnő tényezőre mutatunk rá: a bennszülött papság megjelenésére. Századunk elején még csak kevés kivételként akadt kínai, japán, indiai, afrikai pap. Ma a bennszülött papság a missziók területén az összes papság jó egyharmadát éri el. Hamarosan megjelentek a bennszülött főpásztorok is. Érdemes két év adatait összevetnünk, hogy lássuk azt, hogy csupán negyven év mekkora változást hozott ezen a téren. 1921-ben az Egyházban egyetlenegy bennszülött püspök létezett. 1961-ben már 113-ra szökött fel a bennszülött egyházfők száma, és azóta is ez a szám állandóan emelkedik úgy, hogy ma, a II. Vatikáni Zsinaton, a "színesbőrű" főpásztorok egészen tekintélyes csoportot képviselnek. A bennszülött papság általában igen alapos kiképzésben részesül és teljesen egyenjogú s egyenértékű az idegenből jött papsággal. A külföldi hithirdetővel szemben az a lemérhetetlen előnye, hogy saját népéből kerül ki. A külföldi hithirdető nem marad el a bennszülött pap mögött buzgóság, áldozatkészség, odaadás dolgában, sőt talán tűi is tesz rajta, de a hívei mégse fogják őt annyira a szívükbe zárni és annyira bizalmukba fogadni, mint a saját vérükből való papot, aki a nép gondolkozását osztja, ősi hagyományainak hordozója és népe kulturális értékeinek nemcsak őre, hanem leghatékonyabb előmozdítója is. Jelen helyzet. A második világháború óta alig maradt már missziósterület, amely hajdani gyarmati állapotából ne jutott volna el a politikai önállóságra. Ezzel az önállósulással kapcsolatban elkerülhetetlenül bizonyos nehézségek származnak a külföldi hithirdetők és a bennszülött papság együttműködése terén. A külföldi misszionárius egy évszázadok óta katolikus nép szellemi légkörét hozza magával: évtizedes, sőt évszázados lelkipásztori tapasztalatokra támaszkodik lelkipásztori munkáiban és elgondolásaiban. A bennszülött pap, a lelkipásztori buzgóságon felül, népének nemzeti hagyományait is érvényesíteni akarja és engedi, hogy a politikai szabadság bódulata őt is elsodorja magával. így nagyon természetes, hogy adódnak nézeteltérések, néha súrlódások is. Minden forrongó, kiéretlen helyzetnek vannak elkerülhetetlenül hátrányos velejárói is. Bár az európai hithirdető is, bennszülött paptársa is, őszintén Krisztus Országára tették fel életüket, az emberi gyarlóság következményeitől ők sem mentesek. Az
