A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
3 segítségtől s érzékeiket eltiltották minden érzéki vágy és cselekedet kielégülésétől. Az Isten emberei lettek alázatban, engedelmességben, szegénységben, tisztaságban. Nem csoda, hogy egy új keresztény civilizáció kiépítésében ezek az erős és felkészült emberek vezető szerepet töltöttek be. Imádkoztak, olvastak, írtak, építettek, a földet munkálták s megtanították a "világban" élő testvéreiket is a szervezettebb, haladottabb, mélyebb és emberségesebb egyéni, közösségi, gazdasági, kulturális életre. A megszentelődés eszközeit feltárták és szónokaik, íróik szétvitték azt az ismert világba. y\z ember "felszabadulása" a világ központjába helyezett ember, mely önmagában él, alkot és teremt civilizációt, mindig kísértett s napjainkban olyan méretet öltött, hogy ettől az emberre központosított világszemlélettől aligha vonhatjuk el magunkat. A mi emberi társadalmaink legnagyobb része nem Istenben látja az élet forrását. Nem Istenben a legfőbb atyát, a legfőbb törvényhozót. Az emberlett a központ s előállt az a zűrzavar, ahol emberek lépnekhata- lomra Isten helyett, hozzák a törvényt embertársaiknak, Isten törvényeitől függetlenítve magukat. A legnagyobb emberi veszély, a hatalom kezükbe adja az eszközt a tömegek letiprására. A nyomorba taszított, szót emelni nem képes tömegek szemében a hatalom gyűlöletes. A földhözragadt nyomorult szívében a lázadás, a gyűlölet, a bosszúvágy, irigység, káröröm tombol a jómódúak ellen. Szinte az őserdő vadjainak ösztöne uralkodik a tömegben s az illúziókban keres menekülést. Ki fajára, ki országára, ki családja fájára, ki fizikai erejére vagy szépségére, fiatalkorára, egészségére büszke, ki arra, hogy "különb" másoknál, bár nem tudja miért. Hamis önérzet, pénzhajsza, a szükségesen túl a kényelem, a luxus, a test érzékeinek kielégítése kiált a reklámokról s oly ügyesen, hogy már szinte félünk, hogy kimaradtunk valamiből, ha mindezek részeseivé nem válunk. S igazoljuk is magunkat: hány embernek ad kenyeret a mesterségesen felszított igény erre és arra! Csak munka legyen, csakpénz legyen, csak vásárolni tudjunk. Az életünk nemkényelmes, hiszen csupa hajsza és törtetés. Haladásvágynak nevezzük az esztelen vágtatást és bölcsen megállapítjuk, hogy mennyire felette állunk a primitívebb társadalmaknak. Míg egy-egy utazó el nem vetődik valami bennszülött telepre az őserdők mélyén, s megdöbbenve írja meg riportját arról, hogy mennyivel több béke, nemesség, méltányosság, becsületesség található ezek között a "primitív" emberek között és törzseikben, mint modem, hamis eszmékkel injekciózott társ adalmunkban. T