A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-08-01 / 8. szám

I

32

ez a nehezebb és nem csillogó munka jutott. Állapotuknál fogva, nekik több erénnyel és állhatatossággal kell bírniuk. Tehát rajta! Öt politikaikerületet jelöltek ki a magyar jezsuitáknak. Egyik aránylag nagyobb városkában, Potzu-ban (20. 000 lakossal) béreltek egy lakást 2 szobával. Az egyik szobában papírfallal elválasztva berendeztek egy fogadót és kápolnát, a másikban 5 hithirdetőnek fekvőhelyet s egyszersmind nappaliszobát is. Nem volt más hely és pénz sem volt jobb elszállásolás biztosítására. A lakáshoz hozzáépítettek egy kis konyhát és mellékhelyiségeket. Majd megkezdődött a helyi nyelv tanulása. - Vasárnap már nyilvános szentmise is volt, de egyelőre még csakkínaiprédikációval, mertcsakkínaiul tudtak. Később tolmáccsal már az itteni népnek is prédikáltak. Természetesen a bennszülöttek közül kezdetben senki sem jött el, csak később merészkedtek betekinteni a nagyobb diákok és diáklányok, akik az iskolában már a kínai nemzeti nyelvet tanulták. (Folytatjuk)

ISTEN SOHASE HAGYOTT EL ENGEM...”

Beethoven Lajos nevét valamennyien ismerjük: annyit mindenki tud róla, hogy minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője volt. Sokan azt is tudják róla, hogy alig 30 éves korában súlyos fül betegség lépett fel benne, amely végre is teljes megsüketüléssel végződött. Életének 57 évéből legszebb alkotásainak évei ebbe az emberileg annyira fájdalmas időszakba esnek!

A zene páratlan mestere számára lehetséges-e elképzelnünk megren- dítőbb sorscsapást, mint hallása elvesztését? Igazán megérthetjük azt a fel jajdulást, amelyben szíve gyötrelmét juttatja kifejezésre naplójában: - "Ó Istenem, segíts rajtam!... Te látod, hogy az egész emberiség magamra hagyott. Hallgasd meg esdeklésemet!"

De ugyanebben a naplójában ezt olvassuk később: "Nagyon kemény csapás ért, de megnyugszom Isten akaratában". Majd ezt írjai "Kérlek Téged, én Istenem, hogy engedj jó cselekedetekben termékennyé lennem. Csak a Te megváltozhatatlan jóságodba helyezem minden bizalmamat".

Beethoven, életének vége felé, ezt jegyzi fel naplójában: "Isten soha nem hagyott el engem".

Lelkének ez a fájdalmas, de Istenben megnyugvó alapvonása jellegzetesen csendül ki zenei alkotásaiból. Nincs zeneszerző, akinek zenéjét annyira áthatná a szeretet az emberek iránt és oIthatatlan vágy Isten iránt.