A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-08-01 / 8. szám

30 ségén 7 jezsuita Páter és 2 bennszülött világi pap fáradozik. Hogyan jöttünk Formózára? A kínai összeomlás következtében (1949) a kommunisták első dol­guknak tekintették, hogy kikergessék a külföldi hithirdetőket, a ka­tolikus egyház működését megbénítva megsemmisíts ék az egyházat. Az egyház volt mindig a legfőbb erkölcsi tényező, amely szöges al- lentétben állt Kínában is az ateista kommunizmussal, és amely nem­zetfeletti világszervezetével is áthatol minden vas- és bambuszfüg­gönyön. Kiutasításunkkal azt akarták elérni, hogy ne legyen tanújuk a sötétség műveihez és a magukra hagyott bennszülött klérust és hí­veiket könnyebben felszámolhassák. így kerültünk mi is - a Támingi egyházmegye papjai - több évi szabadságvesztés, magánzárka és kommunista tortúrák után, 1954-ben Formózára. A velünk jött sze- minaristák most már mint felszentelt papok dolgoznak velünk. For- mózán páratlan űj missziósmunka indult meg, amely szinte elfelej­tette velünk az időt és teret, még gondolni sem tudtunk a hazamene­telre, de még a levélírásra is alig. A missziósmunka legkedvezőbb feltételei voltak előttünk, bár a nehézségei is! Mik voltak az egyház páratlan fellendülésének o kai? Az Isten kegyelmén kívül 1. az, hogy volt elegendő számú,magá­ban Kínában kiképzett munkaerő: régi tapasztalt kínai hithirdetők, akik szinte azonnal munkába állhatták az új területen. 2. Hogy szívesen fogadták minden oldal­ról a hithirdetőket. A szenvedés, nélkülözés és a közös sors össze­hozta őket a többi kínai menekülttel. A menekülteket már nem kötöt­te az otthoni pogány család hagyománya. A városokban a megtérések nagy része éppen az újonnan Formózára jött kínaiakból áll. A Szabad Kína kormánya jobban felismerte, hogy a kommunizmus világraszó­ló erkölcsi probléma. Azért ha nem is anyagiakban, de minden er­kölcsi erejével csak támogatja a hithirdetés munkáját. 3. A hegyekben lévő őslakosság szinte babonamentes egyszerűsége. Bár nem is olyan régen még ember­áldozatot mutattak be, és azzal kérkedtek, hogy ki hány emberko­ponyát tud a kapuja fölé kiakasztani. De atörzsfőnökök szavárakész- ségesek voltak az új, igaz vallás és a hit elfogadására, amely abar- bárokból nemcsak civilizáltakká, de Krisztus Urunk testvéreivé is teszi őket.

Next

/
Thumbnails
Contents