A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

28

likus hittudomány mindig egy lapon Jézus Krisztussal.

Hogy Abrahám előtt mi volt az emberiség üdvösségének története, nem tudhatjuk. A Szentírás nem ad választ erre a kérdésre. Aminthogy arra sem ad fölvilágosítást, hogy hány ezer évvel és milyen körülmények között keletkezett az első emberi település a földön. Az Abrahám előtti évezredeket sűrű sötétség borítja. A kinyilatkoztatás fénye, amely Abrahám korában gyulladt ki az égen, csak előre világít. A múltunkból mindössze annyit sejtet meg velünk, amennyi szükséges az üdvösséghez és annak mélyebb megértéséhez. Pl. hogy a világot Isten teremtette; hogy az emberi nem szintén Isten kezének alkotása, meg aztán, hogy mindnyájan a bűn átka alatt élünk, stb.

A hívő katolikust ezért nem annyira az érdekli, mi volt régen, hanem inkább az, hogy mi is lesz ezután. Erre felel meg az üdvösségtörténet.- EGY ÁTTÉRŐ PANASZA Egy bécsi újság közölte az alábbi levelet, amelyet egy fiatal szocialista írt az áttérését követő napon:

“Huszonnyolc éves koromban találkoztam Krisztussal. Életemnek azon éveit, amelyek ez előtt a találkozás előtt teltek el, értéktelennek tekintem. Vajon én vagyok-e az egyedüli, akit vádolhatnak ezért az elveszett időért?Soha senki sem kísérelte meg, hogy felkeltse érdeklődésemet a kereszténység iránt. Barátaim és ismerőseim között vannak ugyan gyakorlati életet élő keresztények, akik teljesen ismerik, hogy mit jelent avallásaz életben, mégis egyetlenegy sem beszélt közülük hitéről. Pedig mindegyik tudta, hogy nem vagyok kalandor, nem élek szabados életet, és nem gúnyolódom, tehát nem kell félniök tőlem. Egyszerűen egy voltam az ezernyi, milliónyi fiatalember közül, akik se nem jók, se nem rosszak, akiknek csak homályos és leves fogalmuk van a kereszténységről. Tudja, miért kellett oly sokáig várnom az igazság felfedezésére? Azért, mert a hívők túl közömbösek, túlságosan csak saját kényelmüket keresik, túl lusták. Nem érdekli őket felebarátjuk lelke!"

Érdemes elgondol koznunk azon, hogy nem a szeretet gyakorlásának bűnös elmulasztása-e az oka apostol kodásunk csődjének? A keresztény nem elégedhet meg saját lelkének megmentésével akár a másoktól való elszigeteltségének árán is, hanem mások segítése és a világ megmentésére való törekvés által kell üdvözítenie saját lelkét is.