A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-08-01 / 8. szám
14 le sem tudta róla venni és még akkor is látta, mikor nem kellett volna. De ugyanez volt az eset a Marosával is. Hogy még sem lett eljegyzés anagy szerelemből, annak oka a gőgös büszkeség és érzékeny hiúság volt, ami ellen papjuk mennydörgőit az esküvőjük napján a nép tanulságára. Mert az úgy történt, hogy az aratási mulatságon Kondor Jóska szóba állt egy másik leányzóval, sőt táncolni is mert vele. Marcsa érzése szerint olyan kedves volt hozzá, mintő- hozzá szokott lenni. Márpedig - így gondolkozott az egyszerű logika - Jóska őt szereti legjobban a világon, ezt legalábbis Jóska így vallotta neki. Ha tehát másra ugyanolyan kedvességgel néz, mint őreá, az csak azt jelentheti, hogy azt is éppenúgy szereti, mint őtet. Ezt pedig nem lehet egy irkába írni... Ezen aztán összevesztek. Az összeveszés után pedig úgy váltak el egymástól, mint akik soha többé nem fogják látni egymást. És nem is látták. Mert Kondor Jóska elkeseredésében összecsomagolta a legénybútort és nekiszaladt a nagy világnak. Közben Marcsa kifelé szüntelen azt mondogatta: - Hadd menjen! Úgy sem jelent nekem semmit! Ami volt, azt volt... ! Gombházej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad... !- Nem sajnálod a Jóskát? - kérdik máskor.- Nem én! Nem szerettem... Köztünk mindennek vége! De éjszaka, mikor senki sem látta, bizony nedves lett a párnája. És a kis húga, aki vele aludt egy ágyban, sokszor hallotta, mikor álmából felébresztette a sírás: - Jóskám... Jóskám... Meghalok utánad... Mi lesz velem? Nem tudok én nélküled élni... ! Közben Jóska is találkozott a falujabeliekkel a városban, mert csak odáig volt a nagy világ... Mikor Marcsát emlegették neki: Nem bocsátók meg neki... Soha! - De titokban, mindig az utcákat leste, nem lát-e valaki ismerőst, hogy megtudná, mit csinálhat a Marcsa... Sőt még olyan vakmerő képzelődés is elfogta néha, hogy hátha Marcsa is bejött a városba és találkozhatna véle... így telt el két teljes esztendő, mely alatt mind a kettőből, mint papjuk is említé, a legtökéletesebb szülész lett. Mert kifelé mindegyikük megjátszotta a maga kis színjátékát. A gőgös büszkeség, meg a sértődött hiúság írta ezt a színjátékot számukra. A szöveg a megfelelő külső magatartással körülbelül ez volt: - Nem szeretjük egymást, talán soha nem is szerettük egymást... Járja ki-ki a maga útját... Meg nem bocsátók neki soha!
