A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

46

Cser László, S.J.

ZAJ

CSEND

Modern életünk sok kinccsel áld és sok átokkal ver meg minket. Nagyobb kényelemben élünk, mint nagyapáink, gyorsabbak közlekedési eszközeink, azonnal értesülünk mindenről, ami a földön történik. Szórakozásaink tere kitárult: újság, képeslapok, rádió, televízió benépesítik legcsendesebb szobánkat is, zajjal töltik meg legnémább óránkat is. És éppen ebben a folytonos zajban lapul vagy inkább ordít legnagyobb ellenségünk, maga a Zaj.

Ha orvosokat, pszichiátereket kérdezzük, hogy miért olyan nyugtalanok az emberek, feleletük az, hogy az állandó idegesítő zaj o- kozza ezt az egyre általánosabb ingerlékeny lelkiállapotot. Azt tanácsolják ezek a szakértők az ideges embereknek, hogy teremtsenek maguk köré csendet. Emberi idegzetünknek szüksége van a megnyugvásra: a munka, a szórakozás szüntelen, megfeszített zajában idegzetünk túlterhelt.

De nemcsak idegzetünkre hat a futkosó élet állandó zajba zsúfolt tömkelegé. Gondolkodásunkat is megzavarja. Megállítja, összekeveri. Ahhoz, hogy nyugodtak legyünk, a fejünkben is nyugalomnak kell lenni. Ha percről percre hírek, zenei hangok, autóberregés, - magunkon kívüli, de állandóan öntudatunkba avatkozó zajok között élünk, nem tudunk nyugodtan gondolkodni magunkról és a magunk életéről.

De nemcsak külső zajok léteznek. Végeredményben, ha belátjuk, hogy emberi életünk súlypontja nem lehet csak az, hogy a fülünkön és szemünkön beözönlő világ áradata alatt vergődjünk, akkor szemünket elfordíthatjuk, fülünket bedughatjuk a külső zajok ránkhatá- sától. A nagyobb probléma az, hogy hogyan teremtsünk belső csendet önmagunkban. Képzelőtehetségünk szerteszét fut, gondolataink kavarognak, érzékeink belül is "zajt" támasztanak. Ez ellen a belső zaj ellen is tenni kell valamit. Régebben sokan azt hitték, hogy a belső csend csak kolostorokban elmélkedő szerzetesek fontos tulajdona. Kiderült, hogy sem nyugodtan gondolkodni,