A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
38 sokan nem is tudják róluk, hogy valójában érzelmileg éretlenek. Csak akkor válik ez nyilvánvalóvá, amikor ez az éretlenség beleviszi őket a kábítószerek használatába, alkoholizmusba, vagy elfajult erkölcstelenségben nyilvánul meg. Ahelyett, hogy elvont fogalmakkal igyekeznénk meghatározni az érzelmi érettséget, inkább rámutatunk az éretten viselkedő felnőtt néhány jellemvonására. Akiben ezek a tulajdonságok, legalábbis nagy részben megvannak, az érett felnőttnek számít. A dolgok helyes értékelése. Az érettség első jele, hogy valaki különbséget tud tenni az életben a lényeges és a lénye'gtelen dolgok között, és a lényegesekkel törődik elsősorban. Az éretlen egyének éppen ellenkezőleg; a lényegtelen dolgoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Azt hiszik például, hogy a dohányzás, ivás, káromkodás, vagy durva beszédmód teszi őket felnőttekké. Mások azzal akarnak felnőttnek látszani, hogy gúnyolódva, lekicsinyelve beszélnek a vallásról, házasságról. Az éretlen leányok a ruházkodásukat, hajviseletüket, találka-szerzési képességüket tekintik a legfontosabbnak. Ezzel szemben az érett egyén felfogja az élet komolyságát. Tudja, hogy életbevágóan fontos az Istennel, családjával és felebarátaival való kapcsolata. Komolyan veszi ezért az imát, a tanulást és a munkát. Az érett egyén első helyre teszi a legfontosabbakat. Ez azonban egyáltalán nem teszi őt komorrá. Nagyon is képes arra, hogy szívből kacagjon és vidáman szórakozzék. Ismeri azonban az élet igazi értelmét és azonnal felfigyel rá, ha felborult az értékek rendje. Fel előssé gérzet. Az érettség első jelével szoros kapcsolatban áll annak második jele; a felelősségérzet. A kötelességét saját kényelme elé helyezi. Felfogja helyzetét a családban, iskolában, munkában és a közös szórakozásban, és vállalja a rá eső részt a közösség javára. Ezzel szemben a felelőtlen egyén igyekszik kivonni magát a közös munkából, és saját kényelmét keresi. Önzetlenség. Az érettségnek talán legfontosabb jele azonban az önzetlenség. Enélkül felelősségtudatról sem lehet szó. Az önzetlen egyén tekintettel van másokra és inkább arra törekszik, hogy másoknak adjon,
