A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
23 hám és Mózes Istene nyilatkoztatta ki nekik ott a pusztában! Ott a pusztai vándorlás folyamán tapasztalta meg Izrael először, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob Istene ugyanaz az Isten, mint Mózes Istene. A pogányok istenei tehetetlenek kicsi területük szűk határain kívül; ott más istenek parancsolnak. A pogányok legalábbis így mesélték. Az ő Istenük azonban mindenütt velük van, sőt köztük él! Most kezdett csak rádöbbenni a nép, hogy Jávé az ő Istene! Nemcsak atyáiké, hanem az egész népé! Ez az Isten hozta ki őket a szolgaság házából, Egyiptomból; O szabadította meg a fáraó hatalmától, semmisítette meg ellenségeit és ... ugyanez az Isten Mózes szájával csodálatos törvényeket közölt velük és káprázatos ígéretekkel kecsegtette őket. Hogy áldott lesz a nép minden vállalkozása, Isten megsokasítja a nemzetet, naggyá, erőssé, gazdaggá teszi; együtt harcol vele összes ellenségei ellen és még sokkal nagyobb jókban lesz része, ha hallgat Isten szavára és megtartja a tőle kapott törvényeket. De jaj neki, ha letér a felismert útról ésakömyező népek hamis istenei után szalad! Az ígéretek legnagyobbika talán az volt, hogy hamarosan saját földet, saját országot kapnak ettől a titokzatos Istentől. Letagadhatatlan tény, hogy az egyiptomi rabszolgaságból menekülő kicsinyke népben a csodával határos nemzeti öntudat lobbant lángra a pusztai vándorlás negyven esztendeje alatt. A zsidók teljesen megváltoztak ez alatt a bolyongás alatt. Mintha egy más nép állna előttünk a negyven év után. Szinte nem is hinnénk ezt, ha a Szentírás nem kezeskedne hitelessége mellett. Elég az hozzá, hogy mikor a vándorlók Kánaán határánál megjelennek, büszke nemzeti öntudat tölti el szívüket. Mózes egyre csak a' megígért országról beszél a fiataloknak. Mert milyen nép az, amelynek még lakóhelye, tulajdon országa sincsen? S nem tett Isten még Ábrahámnak és Jákobnak ígéretet, hogy övék lesz Kánaán földje? Most ott állt a "nép" az "ígéret Földjének" határánál és sóvárogva gondolt a tejjel-mézzel folyó országra. A kiéhezett pusztalakók számára tejjel-mézzel folyó föld volt minden megművelt terület: gyümölcsfák, szőlők, friss legelők, bő folyóvizek, ringó gabonatáblák, no meg nem utolsó sorban tisztességes házak a szegényes sátrak helyett. - Ez volt Mózes álma is. H A LŐTT AI N K . Elizabeth Bodi, Ashtabula, Ohio Mr. John Bodnar, Duquesne, Pa. R.I.P.
