A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
22 Béky Gellert S.J., Japán ®^P1?!ÍR© IB2ÍDÍL2& aa. Azonban más is történt ez alatt a negyven esztendő alatt. A régi generáció, igaz, lassanként egészen kihalt (milyen tragédiának kellett vajon ott a sivatagban lejátszódnia! ?), de az új nemzedék eggyé kovácsolódott. Izrael ott a Sinai pusztában lett eggyé, egy néppé. Abrahám még babilóniai polgár volt. Jákob fiai csak egy népes rokonság képviselőiként mentek Egyiptomba. Izrael története nem annyira Babilóniában kezdődik, még csak nem is a fáraó országában, hanem a Sinai sziklái alatt. Ami a magyar nép történetében a vérszerződés és Etelköz, az a zsidó nép történetében Sinai. Mert itt kötött Isten szövetséget a néppel. Itt lett Abrahám és Jákob népes leszármazottjaiból egy nép, igazi nemzet. Es itt adott Mózes törvényt és alkotmányt a nomádoknak. Idáig vezeti visszalzraelhagyománya a nép egész vallásos berendezkedését, előírásait és az úgynevezett tízparancsolatot. A ránkmaradt törvények ugyan sok rokonságot mutatnak a korabeli babilóniai törvénykönyvekkel s a még sokkal régebbi sumér szokásokkal. Igen nagy nyomot hagyott azonkívül az egyiptomi tartózkodás is hátra ezekben a féltve őrzött törvényekben. Izrael is csak korának gyermeke volt és nem átallotta tanulni nagy szomszédaitól. Törvénykönyve azonban mégis annyira elüt a korabeli fölfogástól, annyira más, annyira különös! Már a fölületes olvasó is azonnal észreveszi, hogy Mózes törvényei mögött egy egészen más világnézet, egy összehasonlíthatatlanul más hit rejtőzik! Mózes törvényei, Izrael legősibb nemzeti hagyatékai egy különös sorsú nép egyedülálló hitének beszédes bizonyítékai. Ami pedig még ennél is különösebb, Izrael rendületlenül hitt abban, hogy az ő törvényük egyenesen Istentől jön. Maga Jávé, Ábra
