A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
9 JANIS BABSON VÉGRENDELETE A tízéves JANIS BABSON megértette, hogyan kell szenvedni, megmutatta nekünk, hogyan kell meghalni. Egyik reggel Mrs. Babson rendkívül vidámnak találta kislányát a kórházban.- Tudod-e, mi történt, édesanyám? - kérdezte Janis.- Mi történt, kislányom?- Tegnap este felvettem a betegek szentségét.- Hogyan? Te felvetted a... - édesanyja egészen belenémult.- Igen, a Father megkent a szent olajjal. Amikor Ti elmentetek, bejött a Fathers megkérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha ő feladná nekem a betegek szentségét. Elmondta, hogy a szent kenet vagy segíteni fog meggyógyulni, vagy előkészít engem, hogy tisztább, fehérebb lélekkel járuljassak a jó Isteneié. En igent mondtam. O, olyan csodás volt! Édesanyja szíve elszorult. Az ő kislánya már összecsomagolta kis motyóját a nagy útra, minden szülői segítség nélkül.- Meséld el nekem, kislányom, hogyan is volt az? Mit csinált a Father?- O, hát imádkozott, aztán elmondtuk együtt a Confiteor-t, utána pedig olajjal a kereszt jelét rajzolta szememre, fülemre, ajkamra, kezemre, és kérte a jó Istent, hogy bocsássa meg bűneimet, amiket ezekkel az érzékszervekkel elkövettem. Olyan nagyszerű érzés volt tudni, hogy minden folt eltűnt a lelkemről, - mondta mosolyogva Janis. Később Janis említette szüleinek, hogy szeretne végrendelkezni, csak úgy a "biztonság kedvéért". Szívet-tépő volt ez szülei számára, de elrejtették érzelmeiket, nehogy megbántsák őt. Kérdezték, mit akar csinálni a játékaival. - A kerékpáromat adjátok Charmai- ne-nak, a vízfestékemet Roddynak; a babámat Karennek; a többi játékaimat pedig osszátok szét Timmy és Sally között. Az imakönyvem és a perselyben lévő pénzem legyen a tied, édesapám; a gyöngyeim
