A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
37 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK írl* j •«.****♦ Afrikában is, Ázsiában is, az Egyház általában sokkal nagyobb közéleti jelentős égnek örvend, mint amekkorát a hívek arány száma alapján lehetne föltételeznünk. Főleg Ázsia missziósterületein (gondoljunk pl. Indiára, vagy Indonéziára) a katolikusok ugyancsak jelentéktelen kisebbséget képviselnek a kérdéses államok összlakosságához képest, de ennek a szám szerint elenyésző kisebbségnek mégis meglehetősen nagy a közéleti súlya. Ennek a tünetnek a magyarázatát elsősorban a katolikus tanerőkben kell keresnünk. Mégpedig mind az Egyház által fenntartott iskolák tanerőiben, mind az állami, főleg közép- és felsőfokozatú iskolában működő katolikus tanerőkben. Az Egyháza legtöbb missziósterületen úttörő munkát végzett a közoktatásbevezetése és fejlesztése terén, amint ugyanazt tette hajdanában Európa népei körében is. Ennek a ténynek természetszerű következménye az, hogy a kérdéses népek "tanult" emberei leginkább a katolikus iskolákból kerültek ki. A missziók közép- és felsőfokozatú iskoláit rendszerint nemcsak katolikus növendékek látogatják, hanem nem-katolikusok is. Sőt akárhányszor a katolikus növendékek az ösz- szes diákoknak csak gyenge hányadát, legfeljebb egynegyedét teszik (pl. Japán és India). Bár az ilyen iskolák nem-katolikus növendékei közül átlag kevesen lesznek katolikusokká, az iskoláknak mégis felbecsülhetetlen jelentőségük van a katolikus Egyház szempontjából. A belőlük kikerült nem-katolikus diákok ugyanis mindig hálával gondolnak vissza tanáraikra, tartják az őszinte baráti kapcsolatot katolikus diáktársaikkal és lelkűk mélyén az egyébként általános elfogultság helyett tisztelettel és jóindulattal viseltetnek az Egyház iránt. A katolikus tanerők jelentősége csak emelkedik annak az - önma- gábanhelytelenítendő - ténynek a következtében, hogy elég sok mostanábanönállósult állam "államosítja" a katolikus iskolákat. Az ilyen lépések többnyire nem onnan erednek, mintha az állami vezetőség hiányosnak, fogyatékosnak tartaná a katolikus iskolák és a bennük működő tanerők tanítói és nevelői teljesítményét. Inkább a nagyké- pűsködő, túlfűtött "nemzeti öntudatnak" egy megnyilatkozását kell
