A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-06-01 / 6. szám

Béky Gellert S.J., Japán

33

Nem sokkal Isten megnyilvánulása után már a fáraó udvarában találjuk Mózest. De nem volt egyedül. Testvére, Áron, szintén vele tartott.

Ketten vágtak neki a hallatlan vállalkozásnak: kiszabadítani egy maroknyi népet az egyiptomi szolgaságból! Már az is nagy dolog volt, hogy ezzel a gondolattal foglalkoztak. De az sem volt mindennapos esemény, hogy a fáraó fogadta ókét. Ez mindenesetre jó jel volt.

A fejlemények azonban csakhamar megmutatták, hogy mégsem megy olyan simán az ügy, mint azt kezdetben gondolták.

A fáraó ugyan mindent megígért, de mielőtt kivitelre került volna a sor, újra visszavonta az engedményeket. Tanácskozás tanácskozást ért: Mózes és Áron szinte mindennapos vendégek voltak az egyiptomi "minisztériumban". Istenközben csodákkal támogatta az ügy sikeres kimenetelét: sáskajárás, felette nagy természeti katasztrófák, amelyeket a tíz egyiptomi csapás néven ismer a történelem.

A fáraó azonban mindennek ellenére hajthatatlan maradt. Sőt a végén azzal fenyegette meg Mózest, hogy fejét veszi, ha még egyszer szeme elé kerül.

De a tizedik "csapás" még hátra volt. A Szentírás elbeszélése szerint az Úr öldöklő angyala leszállóit az éjben és megölt minden elsőszülött fiúgyermeket Egyiptomban. Nem lehetetlen azonban, hogy a Szentírás magukat a zsidókat azonosítja az "Úr angyalával". A szent szövegek mindenesetre arra vallanak, hogy jól megszervezett akcióról volt szó. Mózesék kitűnően előkészítették a szabadulás óráját. A rendkívüli zavaros év meg még jobban megerősítette őket reményükben és hitükben: Abrahám Istene, atyáik Istene maga vette kezébe a fölszabadítás munkáját. Az eredménytelen tárgyalások aztán a vég-