A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

Cser László S.J.

AZ ÉLŐ TÖRVÉNY

• 3. A HIT DINAMIZMUSA

A papnak, aki Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak úgyis ' * tagja, hogy Krisztus népével állandó közösségi kapcsolatban él, talán legnagyobb lelki erőforrása és vigasza tapasztalni azt az élő hitet, melyet a hívők feléje sugároznak. Ha tanúja az élő hitnek, mellyel a "hívők" az oltáron a Szentmisét körülveszik. Ha csaK Külső jelekből is látja az összeszedettséget és hitet az áldoztató rácsnál. Ha a homályos gyóntatószékben kihallja a szavakból a bűnbánó lélek alázatát és hitét Istenben, aki megbocsát és segít újra talpra- állni.

Ami a "hívők" közösségében legjobban fáj a papnak, az nem az ' * esetleges lázadás, itt-ott tapasztalt mentegetőzés és önigazolás, hanem az a gyakori, gépies megszokottság, közöny, ami félreismerhetetlenül megmutatkozik sokak lelki életén. Az a gépiesség, mely tesz-vesz, mert az "úgy szokás", "erre így tanítottak". Amikor a részvétel a Szentmisén csak olyan megszokás, akárcsak a vasárnapi jobb ruha. Amikor a gyónás olyan "gépies" művelet, mint a szombati autómosás. Amikor az imádság már csak megszokott szavak ismétlése. Amikor a "lelki" élet az élethez nem is tartozik lényegesen. Hétközben munka, hivatal, szombaton mozi, gyónás, vasárnap áldozás, kirándulás, látogatások... Veszélyes bármit merő megszokásból végezni; életünk természetes menete is unalmas, nyűgös, egyhangú és lélektelen lesz ettől. "Vallásos" életet így élni egyszerűen lehetetlen.

A hogy a gyermek fejlődik és belenő a környező világba, nemcsak többet lát, hall, tapasztal és ért, de többet fogadva magába az életből, más és más élmények között szüntelen és dinamikus életáramba is kerül. Ismerete eleinte korlátozott, de a családi körben