A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
17 amely szerint a Krisztus által alapított Egyházban nincs tévmentes tantekintély, tehát magát a tanítást állandóan felülvizsgálni, helyesbíteni, módosítani kell a különböző'korok és különféle népek (sőt a hívő egyedek) körülményei, igényei, lelki alkata szerint. Nem lehet és nem szabad a kereszténységnek többszáz felekezetre való szétforgácsol ódásának égbekiáltó botrányát olyasféle önámításokkal palástolni, hogy "végre is csak másodrangú kérdés az, hogy ki mit hisz, az egyetlen lényeges kérdés az, hogy valaki Krisztus parancsai szerint rendezi-e be életét". Egy gennyes seb azzal nem szűnik meg, hogy szépségtapaszt ragasztunk rája! A seb csak akkor fog begyógyulni, ha előbb megszüntetjük a gennyesedés okát. A kereszténység testén levő gennyes sebek eltakarására legújabbkori protestáns gondolkodók már olyan felfogást is kitaláltak, amely szerint a tanokban való eltérés egyenesen velejárója "Krisztus egyetemes és mindent átfogó Egyházának"; az eltérő tanok csupán más-más elemei és más-más "szemléletei" annak az "össztanításnak", amelyet egyetlen egy egyház nem volna képes kellően kifejezésre juttatni... Az említett felfogások szépen hangzó megfogalmazásai ideig-óráig talán elegendők a szétforgácsolódás miatt nyugtalankodó lelkiismeret elbódítására. A végzetesen súlyos kérdés azonban az, hogy az egység hiányát palástolgató felfogások összhangba hozhatők-e Krisztus szándékával! Vagyis azzal az egységgel, amelyet Krisztus tervezett és akart Egyháza számára. Elmondhatják-e őszintén és a szavak értelmének kificamítása nélkül, hogy az összes felekezetek és az azokon belül létesült független "testületek" tagjai mindannyian "egy nyájat" alkotnak, "egy akolhoz" tartoznak, "egy pásztor" vezetése alatt? Allíthatják-e azt, hogy ott, ahol nincs meg az egység a tanításban, az Isten-tisztelet Krisztus-rendelte gyakorlásában (áldozat, szentségek) és a kormányzásban, ott mégis annyira "egyek" lehetneka hívek, mint Krisztus egy az Atyával. (Vö. János 17, 11.) Annyira eltérő, ellentmondó és ismételten módosított tanítások még a hit alapvető kérdéseiben is, összeegyeztethetők-e Krisztus utolsó utasításával, amelyet mennybemenetelekor adott apostolainak:... "tegyetek tanítványommá minden népet... tanítsátok őket m indannak megtartására, amit parancsoltam nektek?" (Máté 28,19.) A szavakból nyilvánvaló, hogy az apostoloknak hirdetniük kellett mindazt, amit Krisztus bízott rájuk és hogy bárkinek, aki Krisztus tanítványává akar lenni, az egész tanítást kell elfogadnia! Az is nyilvánvaló, hogy ha a különféle keresztény felekezetek mindKrisztus égés z tanítását fogadnák el és hirdetnék, nem lehetne köztük tanításbeli eltérés.
