A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám

45

kezdve XXIII. Jánosig. Mindegyiknek a tanítása és buzdítása lényegében véve ezt fejezi ki: az igazi keresztény lelkületnek és megszen- telődésünknek "elsődleges és nélkülözhetetlen forrása a tevékeny részvét" az Egyház liturgikus cselekményeiben (X. Pius). Am arra kell szorítkoznunk, hogy csupán a II. Vatikáni Zsinat fenséges és elragadó Konstituciójából idézzünk néhány részletet; a Szentlélek szól hozzánk a zsinati atyák tanítása által. (Ajánljuk, hogy gondosan, a szavak értelmének latolgatásával, olvassuk el azt akivonatot, amelyben A SZÍV februári száma összegezte a zsinat alapvető tanításait a Szent Liturgiáról.)

íme, a zsinat tanítása:

Krisztus tevékenyen jelen van Egyházában, sőt éppen Egyháza által folytatja az idők végezetéig megváltói, főpapi és megszentelő tevékenységét, amely "tökéletesen megdicsőíti Istent és megszenteli az embereket".

... A liturgiában érzékelhető jelek fejezik ki az ember megszentelését, és a jeleket megfelelő hatás kíséri. A liturgiában a nyilvános Isten-tisztelet bemutatója Krisztus Titokzatos Teste, vagyis a Fő és a tagok. (Más szóval: Krisztus és mi, a hívek!)

"Ebből következik, hogy a liturgikus cselekmények minden más cselekményt felülmúlnak szentségükkel, hiszen Krisztusnak, a pap- nek és Titokzatos testének, vagyis Egyházának cselekményei. Az Egyháznak semmiféle egyéb cselekménye nem lehet ilyen hatásos".

"Kegyelem árad ránk a liturgiából, és főképpen az Oltáriszentség- ből, akárcsak egy forrásból. A leghatásosabban valósul meg Krisztusban az emberek megszentelődése, amely az Egyház minden egyéb tevékenységének is célja".

Az első század ok hívei.

Valljuk be, hogy nekünk ez a tanítás inkább "újdonságnak" tűnik fel. Pedig egyáltalában nem az! Az első századok hívei élénken tudatában voltak az imént vázolt igazságoknak. Éppen ezért egész lelki életük a "húsvét titkának" a megünneplésére összpontosult; vagyis minden vasárnap, az Oltáriszentségi Áldozat bemutatására egybe- gyülvén szívvel-lélekkel magasztalták Istent és töltekeztek mind Krisztus tanításával, mind az örök élet Kenyerével.

Lehetetlenség most részletekbe bocsátkoznunk. Csupán egy-két példát hadd említsünk;