A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
40 A húszas évek elején tavaszi hajnalokon egy magányos fiáker kocogott végig Róma kihalt utcáin, át a hídon és baktatott föl a Giani- colo tetejére Garibaldi szobrához. Amikor az öreg paripa már lihegett, a kocsi megállt, letette vendégét, aztán hamarosan eltűrt api- neák alatt. A Gianicolo korán érkező turistája, mint valami kopott banktisztviselő, papírt, ceruzát vett elő és az éppen neszező város fölött lassan írni kezdett. A kényelmetlenül nagy lapokat kottasorok barázdálták és a pentagramon egészen más távlatok között, más dimenziókban élni kezdtek a Gianicolo fenyői. Respighi dolgozott új szimfonikus költeményén. "Róma fenyői" címmel ma is közkedvelt száma minden valamire való zenei évadnak. Századunk egyik legmerészebb színekkel dolgozó zeneimpresszionistája a Villa Borghese, a San Callisto kertjei, az ősi Via Appia és a város fölé emelkedő Gianicolo hangulatát és ebben az egész város lelkét sűrítette össze. Budapest utcáin, - ahogyan Kosztolányi megénekelte, - a vadgesztenye lombos feje, a szagos, virágos fergetege ad kedvet. Párizs platánjai alatt Ady lelke Szent Mihály útján a hulló levelek zümmögésére rezonált. Brugge, Flandria násfája, smaragdos szálét fűzfáitól kapja. Suomi tájait a nyírfa teszi kedvessé. Lent délen Toscána dombjain már a ciprus áll őrséget, mintha védeni akarná a mediterraneum flórájának rangos nyugalmát. A délszaki növényzet fejedelme a pinea. Méteres törzsével torony magasban tartja 15-20 tonnás koronáját. Mint roppant ernyő veti tömött árnyékát maga körül, nem is tűr meg közelében sem cserjét, sem virágot, csak saját fajtáját Orbán Miklós S.J., Róma ROMAI ELEIKEPEK Színek és hangulatok
