A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
24 P. Orbán Miklós S.J., Róma A II. VATIKAN ZSIIIAT Az Isten népe. A zsinat által kiadott dogmatikai konstitució második fejezete az Egyházat, mint Isten népét ® mutatja be. A zsinat először is leszögezi, hogy az Isten mindenkor és mindenütt szereti azt, aki őt féli és aki tisztességesen él. De a Teremtő szándéka mégis az, hogy az emberek nem egymástól elszigetelten járják be földi vándorlásuk útját és jussanak az örök hazába, hanem hogy nagy népi közösséget alkotva fogadják el tanítását és szolgálja- nek Neki. Ezért kötött szövetséget a zsidó néppel. De ez az ó-szövetségi zsidó vallási közösség csak előképe volt az Egyháznak, amelyben az új szövetség rendjét Krisztus hozta létre. Az új messiási népnek feje Krisztus, jellemzője az Isten fiainak méltósága és szabadsága, új törvénye a krisztusi szeretet, célja az Isten országának földi kibontakoztatása Krisztus második eljöveteléig, az üdvösségrend végleges beteljesedéséig. Jóllehet még nem tartozik aföldönmin- den ember ehhez a messiási néphez, mégis ez a nem egyszer csak kicsinyke nyáj az emberiség egységének, reményének és üdvösségének a magját alkotja. Krisztus, az örök Főpap, népét a királyi papság méltóságára emelte, de e mellett az általános papság mellett az Egyházban van külön papirend is. A hét szentségen keresztül ez eszközli az új választott nép megszentelését. Krisztus prófétai méltóságában is részesül az Isten népe, ameny- nyiben életével és a szeretet gyakorlásával tesz tanúságot Krisztus mellett. A következő pontban a zsinat hosszabban foglalkozik az Egyház egyetemes jellegével, majd arra tér ki, hogy kik tagjai az Egyháznak. Teljes értelemben Isten népéhez tartoznak azok, akik a pápa és a püspökök alatt a hit, a szentségek és a fegyelmi rend egységében élnek. De nem jut az örök életre az, aki csak testileg tartozik
