A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám

( A lőcsfalvi pap naplójából. }

A lőcsfalvi pap pirulása

Aratás felé járt az idő. Sok ember jött messze vidékről munkát keresni. Persze az idénymunkások közt sok naplopó is akadt, ilyenkor a lőcsfalvi pap gyakran elvesztette türelmét. Nem is csoda, mert nyomta ilyenkor a plébánia csengőjét boldog-boldogtalan. Ki rászorult a segítségre, ki csak ki akarta használni a helyzetet. Ki enni kért, ki útravalót, ki italra valót, de ezt persze nem vallotta be, hanem meséket mondtak...

Egyik napon két erős fiatalember nyomta a csengőt.- Nos, mivel szolgálhatok?- Nem tudunk munkát kapni. Éhesek vagyunk, adjon egy kis kenyérre valót.- De hát miért épp hozzám jönnek?- Hát nem maguk prédikálják a szeretetet? - De azt olyan fránya hangon mondta, hogy mivel még a lőcsfalvi pap sem lévén szent, viszketni érezte a markát...- Hát akkor menjenek a szegény-hivatalba, majd ott kiutalják maguknak a kenyérre valót és ezzel bezárta orruk előtt az ajtót.

Egyik nap Juli néni, a házvezetőnő, hozza ám be az aznapi friss újságot.- Mégiscsak disznóság! Soha ennyi betörés, tolvajlás, mint mostanában. Itt van ni! Egerszegen betörtek a Kun Náci hentes üzletébe. De elcsípték a gazokat.

A lőcsfalvi pap oda sem figyelt. Mert Juli néni régi szokása, hogy előbb olvasta el az újságot, mint a gazdája és mindenhez hozzáfűzte a maga kommentárját.

Mikor aztán ő is hozzájutott az újsághoz, megakadt a szeme a betörés hírén. Akét betörő személy-leírása egészen ráillettakét csen- getőre, akik előtt a napokban becsapta az ajtót. De ez még hagyján. Hanem a vallatás is benne volt a hírben. És az állott benne: - Hiába mentünk a paphoz a faluban, ahol munka után néztünk. Nem kaptunk