A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
II világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiket és magasztalják mennyei Atyátokat". XII. Pius pápa világosan leszögezte, hogy a világi hívek nemcsak "beletartoznak" az Egyházba, hanem "ők az Egyház"! Nyilvánvaló, hogy az ő hittel áthatott életük, tényekben megnyilatkozó szeretetük, valamint az imádsággal ésve- zekléssel mások számára lekönyörgött kegyelmi többlet fogja az Egyházat "világítótoronnyá" tenni az emberiség számára. Eddig azon- bangyakorlatilag az volt a felfogásunk: elég ha nem gyűlölünk senkit, ha a "békés" közömbösség álláspontjára helyezkedünk. Ez egyszerűen nem igaz! A kereszténynek szeretnie kell. Szeretetet kell sugároznia, mégpedig éppen azok felé, akik távolabbra sodródtak Krisztustól ! Szentséges Atyánknak az egyházközségekről idézett kijelentései alapján, a helyesen felfogott egyházközséget így kellene meghatároznunk: minden egyházközség a Világegyháznak egy missziós egysége valamilyen földrajzilag körülírt területen, amelynek az a feladata, hogy azon a területen tanúságot tegyen a teljes krisztusi igazságról. Jámbor ábránd, vagy ígéretes remény? Lesznek sokan, akik Szentséges Atyánknak az egyházközségek nagy belső megújhodására és fellendülésére vonatkozó várakozását "jámbor ábrándnak" fogják minősíteni: "Kár vele foglalkozni, mert se én, se ismerőseim nem olyan eszményi katolikusok, amilyeneknek a pápa elképzel minket... " Lesznek azonban olyanok is, akik keresztény felelősségük alól nem fognak kibújni azzal a gyáva és olcsó kifogással, hogy "ugyan ki képes ezt megvalósítani... ?" Hanem inkább Sz. Ágostonra fognak tekinteni, aki lagymatag, bűnös életének gyökeres megjavítására a szent, vértanú keresztények példáját idézte maga elé: "Ha ezek - férfiak, nők egyaránt - képesek voltak rá, miért ne volnál te is képes rá, Ágoston!" És a lagymatag, bűnös Ágoston az Egyház egyik legkiválóbb szentjévé lett... Igen: ha az első századok keresztényeiből alakult egyházközségek tudtak az akkori pogány világ "világosságává" és "erjesztő kovászává" lenni, az első pünkösd hatása alatt, ugyan miért ne lehetnének a mai Egyház alapsejtjei, az egyházközségek, ugyanolyan hatással jelen pogány világunkra? Az kétségtelen, hogy a Szentléleknek sok kegyelmére lesz szükség ahhoz, hogy a hívek ráébredjenek apostoli küldetésükre, és egyházközségeik egész életét az apostolkodás szervezett gyakorlásával pezsdítsék fel soha nem látott hatékonyságra. Éppen azért, mi, akik az Úr Jézus Szívének szándékait a magunkéivá tesszük, ebben a hó-
