A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
40 Orbán Miklós S.J., Róma f f ROMAI flETKEPEK A római Nagyhét A nyugati szél hajtotta, de már kék selymekkel tarkázott ífelhők alatt vörösarany tégláival felizzik egy-egy torony. A gyöngyház kupolákon is fény meg árnyék kergeti egymást. A Monte Mario és Gia- nicolo oldalában nászruhájukkal pompáznak a ringlók, a barackok. A fenyők koronáját egymáshoz sodorja a szél, a pálmák is mintha zsoltárokat mormolnának a virágvasámap hozsannás körmenetnek még itt neszező dallamára. Abazilikák, templomok kincseit ibolyaszínű drapériák takarják, oltárkép, szobor nem állít meg senkit. A mellékhajók és oldalkápolnák szögleteiben azonban világosak a gyóntatószékek. Nem a helybelieket várják, hanem a nagyhétre érkezett zarándokokat. Az olasz gyerekeket, fiatalokat meggyóntatják előbb, a kongregációk, oltáregyletek, Credo-csoportok lelkigyakorlatára is már a nagyböjt elején sor kerül. Az átlagos férfilakosság pedig megváltozhatatlan hagyomány szerint húsvétvasárnap reggel törleszti lelki adósságát. A nagyhéten a penitenciáriusok a német, a spanyol, a francia, az angol, az amerikai, a magyar bűnökre szabják ki a büntetést. Mertnem is volna igazi zarándoklat, ha az ember nem keresgélné a sok gyóntatószék között, hogy hol is mondhatná el anyanyelvén azt, amiről ugyancsak nem szeret beszélni. Nagy áldás a minden pápai bazilika mellett megtalálható soknyelvű gyóntató kollégium. Nemcsak azért, mert hazai bűnökre hazaipenitenciát osztogatnak, hanem azért is, mert állítólag nincs olyan nagy hal, amelytől a penitenciáriusoknak a hálója kiszakadna. A Szent Péterben a minorita atyák, a Szent Pál-
