A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

9

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

Az Egijhöz életének

középpontja...

VI. Pál pápa, a múlt év márciusában, egy római plébánia-templom meglátogatása alkalmával, szentbeszédében az egyházközségek alapvető jelentőségét hangsúlyozta. Többek között ezeket a megfontolásra méltó kijelentéseket tette;

"Az egyházközség (vagy más szóval: plébánia) az emberek közt élő és működő Egyház. Benne maga Krisztus van jelen, megváltói küldetésének teljességében. Az egyházközség az Egyház életének középpontja. .. Minden egyes egyházközség tag, rész, eleven kő az Egyházban. Tehát egyetlen egynek sem szabad tétlennek vagy önzőnek, visszahúzódónak vagy elkülönülőnek lennie. Valamennyinek úgy kell élnie, mint nagy közösségnek, egymás iránt való szeretetben... "

A Szentatya nyilvánvalóan abban a szellemben beszélt az egyház- községek jelentőségéről, amelyet a II. Vatikáni Zsinat akar újjáébreszteni az Egyház életében: az egyházközségek által, mint az Egyház testének sejtjei által, lehet csak valóra válnia az Űr Jézus Krisztuskívánságának; "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön; menynyire szeretném, ha már föllobbanna! " (Lukács 12, 49.)

Új pünkösd?

VI. Pál teljesen a magáévá teszi XXIII. János pápának azt a nagy reményét, hogy a II. Vatikáni Zsinat az egész Egyház olyan fokú belső fellendülésének, mintegy újjászületésének elindítója és útmutatója lesz, amilyen volt hajdan az első pünkösd, amelynek páratlan kihatásai voltak az emberiség életében. VI. Pál meg is jelöli ennek az újjáéledésnek és az emberiségre való kihatásainak egyik lényeges lépését: az egyházközségeknek kell megújulniuk. Ez a megújulás két tényben fog megnyilatkozni.

1. Az Egyház terjedésére nézve. -Azelsőaz, hogy az egyházközség, tagjainak belső lelki megújhodásának eredményeként, rá fog ébredni arra, hogy nem önjogú, öncélú intézmény, ha-