A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
9 P. VARGA LÁSZLÓ S.J. Magyarok napja Fatimában Sokkal szebb az a kálvária, mint az ember álmodni merte volna: húzza, kényszeríti a vándort gondolkozni és forrón imádkozni. Fehér kőből készült, úgy hogy a tündöklő déli napokban is szinte vakítva világít főleg az a fönséges kápolna a hegytetőn. A három kereszt rajta mintha egyetlen jajongó sikoltás volna az ég felé, a megfesz ített ország könyörgése megváltásért. Olyan tehetség alkotta, akiben az egész nemzet fájdalma tombol és azt ki is tudta mondani döbbenetes erővel. Az út három kilométer hosszú, kegyetlenül göröngyös, igazán vezeklésre való és pontosan emlékeztet az első nagypéntekre, amikor az Isten elvérzett gyilkosai kezében. A fölszentelés után késő estig roppant sokaság végezte ott a fáradalmas ájtatosságot a magyarokért. Úgy hallottuk, Amerikából sokan készültek az ünnepre jönni, de majd egyszer kiderül, miért nem érkeztek meg. így talán csak háromszázan voltak a honfitársak, bizony egy csöpp a zarándokok tengerében. A szertartás reggel hétkor kezdődött, maga az egyházmegye főpásztora végezte, aki csodálatosan szeret minket. Egymás után nyolc különféle nyelven folyt az imádság, a püspöki misén azonban csak magyarul énekeltek. A helybeli portugál énekkar kezdte és nemcsak a dallamot, de a szöveg kiejtését is jól megtanulták, hogy kedveskedjenek nekünk. Dél volt, mire a püspöki mise és ezzel a magyar ünnepség véget ért. A szent István kápolna belseje is nagyon sikerült: egyszerű vonalak, hófehér szín, csak a főoltár készültfe- kete márványból. A bejárat mellett kőtáblára vésték azok nevét, akik legjobban buzgólkodtak a gyűjtésben, mert ugyancsak hosszúfáradságba került, míg a menekültek garasaiból összegyűlt a 70. OOOdol- lár, amibe az egész alkotás került. Kardos Illés kezdeményezte e vállalkozást és hirtelen halála után Kondor atya folytatta a kemény munkát. A cél és a szándékvilágos:
