A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

20

sem kényelmes. Minél komolyabban vesszük katolikus voltunkat, annál több föladat és kötelesség vár ránk." Guardininak sikerült barátait és tanítványait átitatni saját meggyőződésével: vezetői szerepük, kiválasztottságuk van, éppen a katolicizmusuk komolyan-véte- léből származó erőnél fogva. Ezek gyakran idézik mesterüket: "Az igazi kereszténység átjárja és alakítja az egész személyiséget, a jellemet, a gondolatvilágot, minden mozdulatot és megnyilatkozást. Az igazi katolikust már arról fel kellene ismerni, hogy hogyan mászik a fára. " Ez a túlzás mindennél élesebben világítja meg Guardi- ni atya mondanivalójának a lényegét.

Guardini szemébena katolicizmus eszményi alakjában éppannyira szilárd, dogmatikus, mint türelmes, megértő. Szilárd a hitigazságokat illető bizonyosság terén; türelmes, mert tisztában van az emberi gyengeséggel és megismerési hatalmunk szűk korlátáival. Minden igazságot, még a kinyilatkoztatott igazságot is, először fel kell dolgoznunk mint az ételt; csak azután mondhatjuk magunkénak. A föltámadásra és az örök életre vonatkozó igazságok a legvégsők és a legmagasabbak, éppen ezért utolsók a feldolgozás szempontjából is. Az emberalakítást tehát az "adott, történeti" helyzet oldaláról kell kezdeni. Az embernek először ennie kell, lakni valahol, családot alapítani, társadalmat szervezni. Mindezek megfelelő, illő, hatásos valósítására a kereszténység fogja megtanítani. Olyan kereszténység, mely széttépi az illúziókat és öncsaló ábrándokat, hadat üzen a kényelmeskedés minden kísértésének, és hátat fordít az édes-lágy érzésekkel való kacérkodásnak.

Guardini elég gyakran került ellentétbe feletteseivel. Befolyása mégis egyre nőtt az Egyházon belül is. Azt tartja magáról, hogy ő a "kényelmetlen katolikusok" fajtájából való, ahol Sz. Ágoston, Sz. Ferenc és Pascal a minta és a mester. XlI.Pius Pápa, pápai kamarássá nevezte ki.

1939-ben a nácik megszüntették berlini tanszékét és megtiltották, hogy tanítson vagy könyvet adjon ki. A háború alatt vagyona elégett. Két évi tübingeni tartózkodás után Münchenbe ment át. Most itt él egy kicsiny és szerény lakásban. Barátai, látogatói itt keresik fel. A müncheni társadalmi élet egyik hölgytagja így nyilatkozott róla: "Akármit tesz, ízig-vérig művészember. Akár gondolkozik, akár ír, ha papként működik, ha főz, ha étkezik: művész. Még az önmegtagadásban is az."

Guardini nem kevés német ember lelki nyugalmát zavarta meg: az irracionalizmus felé hajlók, a mitosz-szerelmes és túlzóan náci-