A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
9 Szabó Ferenc S.J. "MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN..." Lourdes, 1963. augusztus 7. A grotta előtt álltam és a rózsafüzért imádkoztam... Kora-délután volt. Az eső elállt. A felhők már szakadoztak aPire- neusok felett. Mögöttem a megduzzadt, zavaros vizű Gave zúgott egyenletes morajjal. A zarándokokkisebb-nagyobbcsoportbanérkeztek. E napon, lévén "közönséges" hétköznap, a kegyhely nyugodtabb volt; egy-két ezer zarándok lehetett csak a városban és a szentély körül. Lassan-lassan benépesedett körülöttem a tér. Itt vagyok tehát, a csodák földjén. Életemben először. Néhány méterre tőlem jobbra a zárt fürdő-medencék (külön a férfiaknak, külön a nőknek), ahol annyi csodás gyógyulás történt 1858 óta; azóta, hogy Bernadette a forrást kikaparta a Titokzatos Hölgy kérésére. Most egy fehér főkötős, fiatal leány térdel le mellém és olvasóját kezdi imádkozni. Biztosan ápolónő itt a kegyhelyen. Szemét lehunyja, egész lénye átszellemül. Maga a megtestesült áhítat! - Bernadette Soubirous talán éppen ezen a helyen térdelt 1858 februárjában, ahol most ez a fiatal leány. Azóta lebetonozták itt a grotta előtti teret; a barlangmélyedés oldalában pedig ott áll a Szeplőtelen szobra. A jelenés helyén, úgy, ahogy Bernadette látta: fehér ruhában, kék övvel, az olvasót tartva kezében. Alatta a felírás: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás". A Szúz fehér ruháját bekormozta már a hosszú évek során idesereglő zarándokok gyertyáinak füstje.
